Hány évig volt közös gyerekszobátok?

Tamás: Már nem emlékszem pontosan – amíg a bátyám el nem költözött, de legalább 15 évig.

Péter: Nagyjából tizenhat évig – pokoli volt! Az öcsém papagájokat akart, én meg csajokat.

Volt hogy falaznod kellett a testvérednek a szülők előtt?

Tamás: Inkább ő falazhatott nekem: hat évvel idősebb nálam, én pedig folyton vele és a haverjaival akartam lógni, aminek ő annyira nem örült…

Péter: Erre már nem emlékszem, de biztosan.

Melyikőtök volt a jobb tanuló?

Tamás: Szerintem egyformán rossz tanulók voltunk: én csak folytattam az általa megkezdett hagyományokat.

Péter: Talán az öcsém, bár vele is volt elég probléma. Abban az iskolában kezdett, ahol én végzős voltam, és már meg is bélyegezték: ő volt a „kis Sípos”.

Miben hasonlítasz rá legjobban?

Tamás: Mindkettőnknek a zenekar a legfontosabb, és a család kivételével mindent a csapat érdekeinek rendelünk alá.

Péter: Mind a ketten imádjuk a töltött káposztát, és azt, amit csinálunk: az Irigy Hónaljmirigyet.

Mi volt a legemlékezetesebb közös csínytevésetek?

Tamás: Volt egy csúnya balesetem: fennakadtam egy vasdarabon. Ő szedett le, ő hívta a mentőket – nem felejtjük el.

Péter: A Ronald Reagen elleni merényletünk…

Mennyire szóltok bele egymás párkapcsolatába?

Tamás: Egyáltalában nem.

Péter: Semennyire.

Cserélnél a testvéreddel akár külső, akár belső tulajdonságot?

Tamás: Nem hiszem. Ő is egy külön egyéniség, én is. Kiegészítjük egymást.

Péter: Talán hajat, mert én már erősen őszülök. De ahogy nézem, hét év múlva ő is fog…

Milyen gyakran találkoztok?

Tamás: Tulajdonképpen minden nap – elég közel lakunk egymáshoz. Ráadásul mindig akad valami egyeztetni való is.

Péter: Minden nap.

Min tudtok összeveszni?

Tamás: Legfeljebb az együttessel kapcsolatban, de ezek inkább csak viták.

Péter: A koncertműsor összeállításán, és az utolsó pohár viszkin.

Elmennél vele közösen nyaralni?

Tamás: Persze, voltunk többször is. Néha mások is csatlakoznak a csapatból – jó szokott lenni.

Péter: Már nagyon sokszor voltunk együtt, és bármikor szívesen. Tavaly voltunk Olaszországban. Csak ő két héttel később.

Hogyan látod magatokat öreg korotokban?

Tamás: Lógó bőrrel támasztjuk a pultot egy rockkocsmában, és nosztalgiázunk. Jobb esetben lógó bőrrel, öregen a rockkocsma színpadán is ott leszünk.

Péter: Mint két vén sz*ros, fröccsel a kezében a teraszon, és az unokáiknak mesélik a mirigyes sztorikat, és egyre csak azon keseregnek, hogy bárcsak örökké tarthatnának a jó dolgok és a jó koncertek.