Elisabeth Miller (1907-1977) a New Yorktól 140 kilométerre fekvő Poughkeepsie-ben született, polgári protestáns családban. Apja szenvedélye a fotózás volt, és ezt a vonzalmat lánya is örökölte. 1927-ben a véletlen folytán éppen a Vogue mitikus alapítóját, William Condé Nast mentette meg egy autóbalesettől - és természetesen le is fotózta. A címlapra került felvétellel Lee eljegyezte magát a fotográfiával.

Mozgalmas karrierje során dolgozott a Vogue-nak Párizsban, ahol a képek mellé megírta azt is, hogy a párizsi nők hogyan varrnak maguknak csinos ruhákat a jegyre kapható silány anyagokból és az orosz katonanők megerősített melltartóiból. Modellje, majd szeretője lett Man Ray szürrealista művésznek, Picassónak, majd feleségül ment egy arabhoz, aki arannyal halmozta el, és alkalmat adott neki arra, hogy Leica fényképezőgépével bejárja a sivatagot. Haditudósítóként fényképezte a háború, majd a dachaui koncentrációs tábor borzalmait.

A fotósról néhány hónappal ezelőtt kezdtek újra beszélni, amikor a brit állami archívumok anyagaiból kiderült, hogy a brit titkos szolgálat figyeltette, mert kommunista-szimpátiával gyanúsította.

2005-ben megjelent róla egy engedélyezett életrajz, amelyet Luca Romano regénye méltó módon egészít ki, sok érdekes fotóval - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. Közülük is kiemelkedik az a felvétel, amely Lee Millert meztelen Vénuszként ábrázolja Hitlernek az amerikai által elkobzott fürdőkádjában. A képen a valóságot a gumiszőnyegen heverő sáros katonabakancs jelképezi: azt akarja kifejezni, hogy a háborút soha ne felejtse el a világ.