Az elmúlt 30-35 év megszorításai mennyire mondhatók sikeresnek?

Környezetünkhöz képest az akkor megindult változások – például az új gazdasági mechanizmus – versenyképesebbé tette az országot, jobban élt a magyar társadalom, mint a környező országok lakossága. Nem véletlenül hívtak minket a „legvidámabb barakknak”. Ez hozzászoktatta a társadalmat egy bizonyos életszínvonalhoz melyet a rendszerváltás után nem lehetett mindenki számára továbbra is biztosítani. Kísértetiesen hasonló ehhez a mai helyzet, hiszen hitelekből finanszírozzuk a jóléti kiadásokat, amelyek ma már nem tarthatók. Mindennek egyik következménye az, hogy mára ide jutottunk, s hogy ilyen mértékben érint minket a világgazdasági válság.

Tulajdonképpen a jelenleg felélt életszínvonal alapját a ’95-ben bevezetett Bokros-csomag tette lehetővé, amelyet Orbán Viktor kormányzása első felében meg is őrzött. A 2002-es választásokhoz közeledvén teremtődött meg a politikai licitálás hagyománya. Orbánnal kezdődött, Medgyessyvel folytatódott, majd Gyurcsány Ferenc 2006-os választások előtti áfa-csökkentése is hozzájárult ahhoz, hogy oda jutott a gazdaság, ahol most van. Erre tett még rá a gazdasági válság.

Azt látjuk, hogy a Bokros-csomagot nem csak a politikai elit oldalai vitatják, de a közgazdászok is. Csak pár példa: egyesek ’93-nak tartják a rendszerváltás utáni időszak gazdaságának mélypontját, ’94-ben már elkezdődött a kilábalás, 2,9 százalékkal nőtt a GDP, 16,6 százalékkal az export, majd ez utóbbi a Bokros-csomag hatására 8,3 százalékra csökkent. Mégis egyértelmű Bokros Lajos csomagja?

Utólag igazolta a kor, s egyre többen is tartják pozitívnak. Nyilván nem lehet fájdalommentes változásokat, reformokat, megszorításokat hozni. A közgazdászok is emberek, köztük is van véleménykülönbség, a módszertantól, egyéb nézeteltérésektől függően. A tény, hogy Bokros stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét, utólag is igazolja őt.

Másképpen lehetett volna?

Mindig van alternatíva, el kell dönteniük a politikusoknak, hogy milyen áron kívánnak valamely döntést meghozni. Lehet hozni kemény intézkedéseket, amelyeknek valószínűleg meg lesz az eredménye, s lehet kevésbé fájdalmasakat hozni, s annak kevesebb eredménye lesz. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenáron fájdalmas döntéseket kell hozni, nem a fájdalom a lényeg, hanem a hatékonyság és a végrehajthatóság közötti egyensúly. Ezt az elmúlt 20 évben senki nem találta meg.

"Kommunikációs és tömeglélektani szempontból azonban mindenképp káros az ellenzéki, érdekképviseleti és társadalmi nyomásra végrehajtott visszakozás majd részleges vagy teljes elállás az eredetileg bejelentett kemény intézkedésektől" – szól a mondat a napokban elkészült tanulmányában. Társadalmi, vagy gazdasági értelemben káros?

Úgy gondolom, hogy mindkét értelemben. Elsősorban társadalmi értelemben, ugyanis amikor a Bajnai-kormány elkezdte működését, a többségben realizálódott, hogy nincs más választás. Talán némi pozitív érzés keletkezett azokban, akik ellenezték a megszorításokat, mert azt gondolhatják, hogy meghallgatják őket.

Van bármilyen adat, hogy a puhításnak milyen a társadalmi fogadtatása?

Nem tudok róla. Szerintem ez még túl friss téma. Mindenesetre ez csak a csírája lehet egy folyamatnak, amelyet most még meg lehet fogni. Sok múlik a kommunikáción is. Lehet pozitívan kommunikálni, hogy a társadalomra odafigyelve dolgozik a kormány, míg a napi változtatások kommunikálása elbizonytalanító hatású, azt gondolhatják, hogy még maga a kormány se tudja, hogy mit akar.

Mit kíván a válságkezelés? Rendet a fejekben és/vagy strukturális reformokat, és/vagy a gazdaságösztönző lépéseket?

Következetességet kíván, a célok melletti kitartást. Hosszú távon az újraelosztó rendszerek átgondolása, racionalizálása szükséges.

Másként feltéve a kérdést: több befizetés kellene az államkasszába, vagy kevesebb kiadás?

Kevesebb kiadás. A régióban Magyarországon a legnagyobb az újraelosztás mértéke, sokkal több maradhatna az embereknél, ha csökkentenénk a befizetési arányokat. Kevesebbet kellene befizetni adók, járulékok terén, több maradna az embereknél a szüleik támogatására, az egészségükkel való törődésre.

Melyek a nyugat-európai válságkezelés főbb motívumai?

Mindenképpen az USA az irányadó, azonban Magyarország nem tudja azt csinálni, amit az Egyesült Államok, nincs lehetőség költekező válságkezelésre. Sem az ipart, sem az infrastrukturális beruházásokat nem tudjuk állami támogatásokkal olyan mértékben ösztönözni, ahogy az USA. Nem növelhető tovább az államháztartás hiánya.

Pedig volt példa szocialista kormányok idején is arra, hogy a kiadott támogatások, járulék- és adócsökkentések rövid időn belül megtérültek az államkasszában.

Vannak ilyen irányú intézkedések a kormány részéről, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél léteznek pályázatok a kis- és középvállalkozások támogatására. Ez szükséges és fontos is. Azt kell megcsinálni, amit meg lehet, nem szabad elengedni a kis- és középvállalkozások kezét, de azt is látni kell, hogy a lehetőség sokkal szűkebb, pont a „halmozottan hátrányos” gazdasági helyzetből kifolyólag.

Gazdaságélénkítés, kkv-támogatás, majd a növekvő mennyiségű befolyt adóból reformfinanszírozás, vagy reformok, s a megszorítások után megspórolt pénzből gazdaságélénkítés. Melyik a célravezetőbb?

Ez egy fából vaskarika szituáció. Nem csak a saját, elhibázott politikánkat kell helyreállítani, hanem a külföld konjunkturális helyzetétől való függőség is része a válsággal szemben folytatott küzdelemnek.

Ha nehezen lehet dönteni a két módszer között, akkor mi szól megszorítások mellett? Egyik tanulmányában e mellett tette le a voksot.

A túl magas GDP-arányos újraelosztás – egyéb tényezők mellett – mindenképpen meghatározó eleme a magyar versenyképesség hiányának és annak a ténynek, hogy Magyarországot a környező országoknál érzékenyebben érinti a válság.

Miért?

A megszorításokkal kapcsolatban eddig a kormányok nem tartották a fegyelmet, meghátráltak, felpuhították az intézkedéseket. A jelenlegi változtatásokat kényszernek tartom. Ez nem politikai érdek kérdése, hanem a külföld és Magyarország felé vállalt kényszerítő kötelezettség. Nem látok más alternatívát ebben a helyzetben.