Gyaloglással küzd az apjáért egy gyerek

Johan Martínez lakóhelyéről, Ospinából kelt útra, hogy száz kilométerrel arrébb, a tartomány fővárosában, Pastóban érjen célba. A bátor kislegénynek hősnek kijáró köszöntésben volt része, a városban hatalmas tömeg várta.

A kisgyerek apját, José Libio Martínez altisztet bajtársaival együtt 1997. december 21-én rabolta el a FARC (Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) gerillaszervezete. A szakasz többi tagját Martínez és Pablo Emilio Moncayo altiszt kivételével időközben már szabadon bocsátották.

Johan Martínez pár héttel apja elrablása után jött a világra, így még soha nem találkozott vele. A kisfiú a másik fogva tartott, Moncayo altiszt édesapjáról vett példát. A férfi 2007-ben Pastóból gyalog indult a fővárosba, Bogotába majd menetelt el egészen a venezuelai Caracasig, hogy elérje fia szabadon engedését. A FARC idén áprilisban Moncayo altiszt hamarosan várható szabadon bocsátásáról számolt be.

A tartomány fővárosába érve Johan megindító beszédet mondott, amelyet azonban nem tudott befejezni, mert könnyekben tört ki. A kisfiút hallgató embereket megrázta a jelenet, sokan maguk sem tudták visszatartani könnyeiket. Johan édesanyja szerint az út nagy megpróbáltatást jelentett a gyerek számára, de remélik, hogy figyelemfelhívó akciójuk használt valamit.

A múltban a FARC azonban nem sok együttérzést mutatott azokkal gyermekekkel, akik szüleik szabadon bocsátásáért könyörögtek. 2001-ben egy rákbeteg kisfiú a televízión keresztül kérte a gerillákat, hogy még egyszer láthassa édesapját. A lázadók azonban azt válaszolták, hogy a gyerek bizonyára nem is annyira beteg, így nem engedték el a férfit. Néhány héttel később a 12 éves Andres Felipe Perez anélkül halt meg, hogy találkozhatott volna édesapjával.