Emberek, akik magyarok

Vagy ezer tüntetéseken megszokott arc - és nagyjából ugyanannyi a balhékat annyira nem kedvelő - gyűlt össze a Március 15. terére tegnap este, hogy meghallgassa a Jobbik kampányzáró beszédét. Összesen öt szónok kötötte le a nagyérdemű figyelmét, amelyből négy EP jelölt volt, a végére Vona Gábor pártelnök maradt. A szónoklatok összességében sokkal jobban felépítettebbek, értelmesebbek voltak mint a mostanában tőlük hallottak, és "oltári baromság" is csak kétszer hangzott el, ami egy nem szélsőséges párttól is szép teljesítmény lenne.

Az első szónok Borbély Zsolt Attila volt, aki erdélyi egyetemi tanár és aktív kisebbségi harcos. Ő a múlt trianoni árnyairól próbálta lerántani a leplet, miközben Erdély fontosságáról, és az elbukott népszavazás szégyenéről agitált. Egyébként Nagy-Magyarország néven pont egy alternatív - kissé nacionalista - történelmi folyóirat kezdi meg pályafutását a napokban, ahol fiatal történészek munkái látnak majd napvilágot, és az első szám pont Trianonnal foglalkozik - legalábbis az osztogatott szórólap szerint.



A második felszólaló ifj. Hegedűs Lórántné, aki remek politikai riposztot adott a többi párt Jobbik-ellenességére. Ugyanis kifejtette, hogy majd minden politikai erő (valójában az SZDSZ, az MSZP és az MCF - a szerk.) azzal kampányolt, hogy ők szélsőjobb ellenesek - amivel a szélsőjobbot képviselő Jobbik, ténylegesen megkerülhetetlen harmadik erővé vált. Azt is kifejtette, hogy a legtöbb rájuk aggatott jelző (radikális, szélsőséges stb.) igaz, kivéve az antiszemitát.

Emberek, akik nem magyarok

Egy magánszemély azt nehezményezte, hogy a Jobbik jelmondata - vagyis „Magyarország a magyaroké!” - alkotmányellenes, mivel sérti a kisebbség jogait. A Jobbik állítása szerint, akkor a Himnusz is alkotmányellenes, hisz az első sora: „Isten áldd meg a magyart” és nem „Isten áldd meg a magyart, a kisebbségieket, és az összes idelátogató külföldit is”.

Az egyik idén alakult jogvédő csoport szerint pedig az egyik bibliai idézet - „ne ölj!” - és a mellette lévő Cozma kép sérti a cigány kisebbség méltóságát, így a Jobbikot ki kellene kaparni az EP-esélyes pártok közül. Az ilyen gyermeteg, szentimentális kezdeményezések azonban csak a Jobbik malmára hajtják a vizet, hisz az ügyet követő felháborodásukban sokan csatlakoznak a párthoz, míg az elhatárolódók nem tudnak jobban elhatárolódni.


Felszólalt Balczó Zoltán is, ki egy nemzeti trianoni emléknap felállításának szándékáról elkészült parlamenti beadvány szövegét olvasta fel - miközben megjegyezte, hogy ha a holokausztnak van emléknapja, akkor az a minimum, hogy Trianonnak is dukál. Bár az őt követő Vona Gábor - aki egyébként mintha megtanult volna szónokolni, miközben a többi politikus ostor – javaslatának egy szava biztos sok tanárnál kiverné a biztosítékot, ugyanis véleménye szerint minden iskolásnak legalább egy éves osztálykirándulását kötelező lenne elcsatolt magyar területre szervezni.

Emberek, akik palesztinok



A sort Morvai Krisztina zárta, aki kifejezetten kellemes, léleknyugtató javaslatokkal, és régi, dicső retorikájával emelkedett szóra - ekkor kezdett úgy tűnni, hogy a Jobbik kommunikációja kimászott az elmúlt hónapok agyaggödréből. De megint előkerültek a palesztinok - akik folyamatos emlegetése miatt egyébként legalább annyi szavazót veszít a párt, mint amennyit nyer - és feljött az a túlfejtett hasonlat is, hogy "Magyarország nem lehet Palesztina".

A kampányzáró egyébként nem volt mentes a szokásos gyűlölködéstől, a magyar föld védelmének hangsúlyozásától, a „rendet, csendőrséget” jelszavaktól, az árpádsávos zászlóktól, és azoktól a dogmáktól, amit egy Jobbik gyűlésen megszokhatott az ember. Ám mindent egybevéve, a Jobbik kezd felnőni a harmadik erő feladatához, és egyre inkább hasonlít egy parlamenti pártra, mint egy összesereglett forrófejű csürhére. Az igazi haladás viszont az lenne, ha nem utolérné őket, hanem túl is lépne rajtuk.