Európában az elmúlt években egyre nehezebbnek tűnik a nemzetpolitikák határokon átívelő folytatása. Az elmúl évtized legnagyobb horderejű döntése a – sokak által puhának tartott – státusztörvény, azóta csak kisebb (ám nem lényegtelen) döntések születtek. A nemzetpolitika alapja a nemzeti összetartozás tudata, amelyet jó esetben kormányzati színezettől függetlenül képvisel Budapest.

Ez egyben talán a legérzékenyebb pontja a magyar külpolitikának – beleértve ebbe az ellenzéki külpolitikát is. Ján Slota, a soviniszta SNS vezére legszívesebben kitiltaná Orbán Viktort a Felvidékről, azonban meg kell elégednie azzal, hogy „csupán” egy parlamenti nyilatkozat született Pozsonyban, amely elítéli Orbán Viktor szavait. A Fidesz elnöke arról beszélt a botrányt megelőzően, hogy június hetedikén eldől, hogy mennyien képviselik a kárpát-medencei magyarságot az Európai Parlamentben. Minderre a szélsőséges Slota azt reagálta, hogy Orbán szavai „erősen bűzlenek a neonácizmustól, neofasizmustól, de legalábbis a nagymagyar sovinizmustól”.

Azt, hogy Szijjártó Péter lebunkózta Ján Slotát, lehet persze vitatni, mindettől függetlenül tény, hogy a szlovák politikus stílusa igen messze esik az európai nívótól. A Kárpát-medence egy földrajzi egység, amelyben élnek magyarok, s nem csupán Magyarországon. Egy politikus sem várhatja el, hogy a területén élő nemzeti kisebbségeket ne támogassa az anyaország – s ez rendjén is van.

Az már kevésbé van rendjén, hogy az Orbánt ért támadást a hazai baloldal nagy részben Fidesz-ellenes propagandára használta fel. Természetes elvárás (lenne), hogy nemzeti ügyekben összefogjon a magyar bal- és jobboldal, ahogy egyébként mindenhol történik. Ehelyett? Az eddig megszokott mederben történnek a dolgok, s nagyon kell keresni annak a jelét, hogy legalább most elcsitulnak az indulatok, s közösen sikerül fellépni a szlovák politikusok nyíltan magyarellenes reakcióival szemben.

Biztató jelek

Ha pedig nagyon keresünk, azért találunk is. A magyar politika azonban erre még (hangsúlyozottan: még) nem érett, s nem érzi a nemzetpolitikai téren való egységes fellépés fontosságát. Talán valamilyen jövőbeli változást jelenthet Mesterházy Attila nyilatkozata. Józan ésszel senki nem gondolhatja, hogy Orbán neofasiszta lenne – mondta az MSZP frakcióvezetője, hozzátéve, hogy Orbán Viktornak tudnia kellene, hogy az ilyen „meggondolatlan” nyilatkozatok a „legrosszabb reflexeket” váltják ki a szomszédokból. A legrosszabb reflexek valóban bajt jeleznek, de nem a Fidesz elnökének baját, hanem az adott ország, jelen esetben Szlovákia vezető politikusainak problémáját. A kárpát-medencei magyarságot, mint egységes nemzeti entitást emlegetni nem lehet bűnként emlegetni, sőt, inkább természetesnek kellene lennie, hogy a hazai politikusok, beleértve a jobb- és baloldalt, segítőkészséggel, törődéssel fordulnak a kárpát-medencei magyarság felé. Normális esetben ez ugyanis kötelesség.

Másik biztató jel Bajnai Gordon csütörtöki krakkói nyilatkozata. Az MTI szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy „méltatlan megjegyzésekkel” illették a Fidesz elnökét szlovák politikusok, „Orbán Viktor nem neofasiszta” – mondta Bajnai. Igaz, hozzátette, hogy óvakodni kell a félreérthető nyilatkozatoktól – de legalább valami talán elindul annak az irányában, hogy legalább a külkapcsolatokban egységes képet tudjon adni a magyar politika, félretéve a pártpolitikai, illetve a Magyarországon politikailag korrektnek tartott sallangokat.