Ugyan Anita az első magyar nő, aki meghódította a világ legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet (8848 méter). Az áprilisi nagy kaland óta most először jött haza, s rögtön a média kereszttüzében találta magát. A HírExtrának most bevallotta, hogy a csúcson lenni messze nem az olyan érzés, mint a reflektorfényben, viszont mindkettő nagy örömöt okoz és eléggé fárasztó.

Tudom, hogy nem én vagyok az első, de még csak nem is a huszonhatodik, aki megkérdezi Ugyan Anitától: mit érez egy a világ legmagasabb pontján járt magyar nő?

Most már az egészet egyben látom, úgy gondolok vissza rá, s egyértelmű örömként ülepedett le bennem a csúcs meghódítása. Felérve a csúcson ugyanis inkább a fáradtságot éli meg az ember, mint a boldogságot.

Azért csak önre törtek a felejthetetlen érzések…

Persze, igazából mindenképpen egyfajta boldogságérzést emelnék ki, hogy sikerült, de ott nem lehet teljes mértékig felhőtlen az öröm, hiszen akkor még tudja az ember, hogy le is kell menni – ez pedig legalább akkora figyelmességet és koncentrációt igényel, mint feljutni a csúcsra. Valójában ez az öröm akkor teljesedik ki, amikor már leért az ember minimum az alaptáborig.

Önnek mindez sikerült, s teljesítményét csak felértékeli a tény, hogy mindez első magyar nőként…

Mindenképpen, hiszen a női nem alapvetően gyengébbnek van kikiáltva, mint a férfi, legalábbis az adottságait tekintve. Viszont a hegy nehézségei ugyanazok mindkét nem számára, ugyanazt követeli meg férfitól és nőtől is. Ebből a szempontból a nők dolga valóban nehezebb egy kicsit.

Nincs is sok női hegymászó hazánkban…

Nem vagyunk sokan, nagyjából négyen-öten, legalábbis, ami a magashegyi mászást illeti.

Jelentett már valaha hátrányt ebben a „szakmában”, hogy nő?

Nem éreztem még sohasem hátrányát, hacsak nem azt, hogy kevesebben vagyunk lányok. Ettől függetlenül azonban a fiúkkal is remekül lehet együtt mászni.

Nem féltik jobban a nőket a nyolcezres hegyeken?!

Lehet, hogy a férfi mászók nem bíznak minden esetben annyira a nőkben, de például ha vegyes a csapat, szinte mindig jobb a hangulat is…

Ennél magasabb hegyre azonban már nem juthat fel… Mit tervez a jövőre, milyen nagy hegy szerepel még a céljai között?

Ha valaki szereti a hegymászást, akkor nem lehet az az egyetlen cél, hogy legmagasabbra jutni, hanem az, hogy minél többet meghódítani. Igazából a Himalája nyolcezresei izgatnak még, tizennégy ilyen van, s nekem a Mount Everest volt a negyedik. Tehát még bőven van miből válogatnom…

A média azonban nem válogat, nekik mostanában Ugyan Anita kell. Hogyan viseli a világ legmagasabb hegyének megmászásával jött médiaérdeklődést?

Mind a hegyen lévő élethez képest, mind az akkorihoz, amikor az ember már leért Nepálban a fővárosba ez egy újszerű változás, hogy ennyien érdeklődnek felőlem. Végül is jó érzés, szívesen mesélek arról, hogy mi és hogyan történt, hogy miről is szól ez az egész – legalább így többen megismerik a hegymászást Magyarországon is. Ki tudja, talán pont emiatt választják csak egy kicsivel többen, hogy a szabadban töltik az idejüket, legyenek akár nők, akár férfiak, s még csak az extrém magashegyi mászásra sem kell gondolni…