Egy szépségkirálynő gondolom, nem 365 nap alatt szokja meg irigylésre méltó pozícióját, hanem már a legelső percben, mégsem lehet könnyű átadni valaki másnak szeretett koronáját…

Én is így voltam ezzel, még be is lázasodtam a nagy nap estéjére a feszültségtől! Nehéz szívvel álltam a reflektorok kereszttüzében az átadási ceremónia pillanataiban ott a színpadon, holott nagyon drukkoltam Serdült Orsinak,és boldog vagyok, amiért hozzá került át a korona. (Már hetekkel korábban elkezdtem mondogatni neki, hogy szerintem ő lesz a győztes!) Nem volt egyszerű a helyzetem, hiszen más dolgok is keserítettek pluszteherként azokban a pillanatokban. Már rájöttem, hogy az élet megy tovább, tudom, hogy ez a világ rendje, de akkor is furcsa még mindig, hogy nincs ott a szobám polcán a korona, ami úgy volt beállítva, hogy reggelente az első pillantásom rá essen, és ezáltal jókedvűen vágjak bele aznapi teendőimnek. Most már csak a szalag árválkodik az ágyam mellett, emlékeztetve a dicső szép napokra…

Mikre vagy kikre emlékszel vissza a legszívesebben az elmúlt egy évből, amit kizárólag királynői címednek köszönhetsz?

Számtalan színes médiaeseményen vehettem részt, a jótékonysági eseményeket – amelyeken védnökként, háziasszonyként jelentem meg - pedig külön kiemelném, ezeken éreztem magamat a legjobban. Sérült emberekkel, Down-kóros gyerekekkel-fiatalokkal kötöttem barátságokat, telefonszámot is cseréltem néhányukkal, tartjuk a kapcsolatot azóta is, időnként eljárok a koncertjeikre. Emellett több csodás helyre elutazhattam, a Dél-Afrikai Köztársaságban, a világverseny idején szafarira vittek bennünket, ahol vadállatokat simogathattam, a gepárd és az oroszlán durva szőrének tapintását még most is érzem az ujjaimban. Ilyesmire nem sok embernek van lehetősége, boldoggá tesz, hogy én átélhettem, mint ahogy az is örök emlék marad, amikor élő adásban, a Milan meccs előtt én adhattam át a pálya közepén a világ egyik legjobb focistájának, Kákának a születésnapi tortáját, és portugálul válthattam vele néhány kedves szót. Nagyon szép volt tőle, hogy későbbi olaszországi nyilatkozataiban megemlített engem is, mondván, mennyire jól esett neki, hogy a magyar szépségkirálynő szeretett anyanyelvén köszöntötte…

Szerinted változtál valamiben az elmúlt egy év során?

Nagyon visszahúzódó személyiség voltam korábban, mostanra sokkal nyitottabbá váltam, szeretek beszélgetni, szóba elegyedni emberekkel, akár vadidegenekkel is. Nőtt az önbizalmam, megtanultam kommunikálni, kamerák előtt beszélni, ami kezdetben elég nehezen ment, a tavalyi döntőn például nem brillíroztam túlzottan ezen a téren… De mostanra ez nagyon is jó irányba változott, és ezt kifejezetten pozitívumként könyvelem el. Rossz tulajdonságokat nem szeretnék mondani magamról, erről a környezetem tudna mesélni…

Munkákat is kapsz szép számmal, ha jól tudom!

A királynőségnek köszönhetően (is) modellként is van munkám, és sok divatbemutatón veszek részt, ami azért nagy szó, mert ez korábban hiányzott a szakmai palettámról. Ráadásul még mindig nem vagyok lekötve egyik nagy modellügynökségnél sem, „magányos hősként” járom az utamat, mindent egyedül intézek magam körül. Június végén megyek Las Vegasba pókerezni, amit szintén annak köszönhetek, hogy egy éven át én voltam Miss World Hungary, ez pedig nagyon klassz dolog! Amúgy is szeretek mindenfélét játszani, pókerezni pedig egész jól tudok már, ma este például Ganxsta Zoleeval megyek egy pestkörnyéki kaszinóba játszani. Ha jól sikerül a pénzdíjas játék, megint vehetek valami szépet belőle az új lakásomba!

Megvan még a nyereményautód, amit ajándékba kaptál?

A verseny után nem sokkal eladtam, az árát pedig betettem a bankba, ugyanis volt már saját kocsim akkor. A pénzt nem herdáltam el, épp a napokban kezdtem el belőle bútorokat vásárolni, mivel beköltöztem végre életem első, saját lakásába. Budaörs határában, egy kertes társasház egyik kétszobás lakásában élek teljes három hete már (!), amit nagypapám családunkra hagyott örökségéből sikerült megvásárolni. Mivel az első napokban semmi nem volt a szobákban a falakon kívül, csak egy ágy, gyorsan megvettem a héten ami még kellett, és a barátaimmal a teljes múlt hétvégén szekrényeket, polcokat, asztalokat szereltünk össze, hogy végre úgy nézzen ki az otthonom, ahogyan azt elképzeltem magamnak. Már nagyon jól állok, csak a festés van hátra, amit szintén saját kezűleg fogok valószínűleg megcsinálni, mert nagy kedvem volna hozzá: ki is találtam, melyik helység, milyen színű legyen. A bordó, a karamell, a világossárga biztosan szerepelni fog a palettámon, mert nagyon vidám lakást szeretnék magamnak varázsolni, ahová örömmel térhetek majd haza egy-egy fárasztó nap után. Az a legjobb benne azon túl, hogy zöldövezeti, hogy tíz percre van a szüleim lakásától, hiszen Anyuék Budafokon élnek, nekem pedig nagyon fontos a család, így szinte mindennap tudunk találkozni. Szüleim régen elváltak, egy édes és négy mostoha testvérem van apukám révén, de szerencsére mindenki jóban van mindenkivel, sokat találkozunk egymással, múlt hétfőn is együtt buliztam az egyik féltestvéremmel. Gyakran csinálunk kerti sütögetéseket, és a családi balatoni nyaralóban is minden évben közösen vakációzunk, ez idén sem lesz másként.

Gondolom, gardróbod is lesz az új lakásban: mennyire fontosak számodra a ruhák, cipők, kiegészítők? Olyan nőként képzeljünk el Téged, aki folyton megszállottan vásárol?

Szép számmal akadnak ruhák illetve cipők a szekrényemben, tényleg van miből válogatnom. Nagyon szeretek öltözködni, de nem nagyon szeretek vásárolgatni, nem járom állandóan az üzleteket, nem vagyok „boltkóros”! Legtöbbször havonta egy alkalommal elmegyek a kedvenc ruha-nagykereskedésembe, megveszek próba nélkül egy nagy csomó ruhát, és mivel klasszikus 36-es a méretem, legtöbbször mindegyik kiszemelt darab tökéletesen illik is rám. Abszolút hangulatfüggő, hogyan öltözködöm, ha megyek valahová, kiemelek pár darabot a többi közül, aztán rábökök az egyikre és már indulok is, nem vacakolok órákon át a tükör előtt ácsorogva.

Királynőként kötelességből jelentél meg partikon, de magánemberként is szeretsz szórakozni járni?

Eddig nem voltam „elmászkálós”, de mert most teljesen egyedül élek, és rengeteg szabadidőm lett, időnként szívesen mondok igent a barátnőimnek, barátaimnak egy-egy szombat esti bulizásra. Életemnek olyan szakaszába értem, amikor nagyon elfoglalt vagyok, nincs időm szinte semmire, még a tévémet sem üzemeltem be az új lakásban, internetkapcsolatom sincs egyelőre. Csak hazaérek esténként, belezuhanok az ágyba, és máris alszom.

Beszélgetésünk elején már szóba kerültek magánéleti problémáid, jelesül, hogy az elmúlt napokban nem csupán a koronádat veszítetted el, hanem a párodat is, akivel pedig öt teljes éven át tartott a kapcsolatod.

Nem harmadik fél miatt ért véget a szerelmünk, közös megegyezéssel szakítottunk, ugyanis egyszerűen elfáradt a kapcsolatunk, kihűltek az érzelmeink egymás iránt. Nagyon fiatal voltam, szinte még kislány, amikor összejöttünk, a párom mellett kezdtem el felnőni, igazi nővé válni és az évek során bizony lassacskán más lett az érdeklődési körünk, sok minden megváltozott kettőnk között, ami mostanra tudatosodott csak bennünk. Nem ez volt az első „nagy szerelem” az életemben, hiszen 16 éves koromban volt az első barátom, akivel három évig jártunk: monogám típus vagyok, akit megszeretek, ahhoz nagyon tudok ragaszkodni. Ő lakott nálam, ugyanis amikor nagypapám meghalt, utána maradt örökségből a lakása, mi a barátommal odaköltöztünk (amúgy ezt a belvárosi lakást adtuk el nemrég azért, hogy megvehessük nekem a másik zöldövezetit, amibe most költöztem be, persze már egyedül),

Azt csiripelik a verebek, hogy máris van valami kialakulóban közted és egy titokzatos új hódolód között…

Nemrég tényleg találkoztam Valakivel, de egyelőre nincs sok, amiről beszámolhatnék, még csak találkozgatunk, ismerkedünk egymással. Nem szeretnék előre elkiabálni semmit, ha úgy tűnik, tartós lesz a dolog, akkor szívesen árulok el több részletet is majd. Az előző, öt éves párkapcsolatomat tekintve azt gondolom, én semmit sem tettem rosszul, vagyis nincs olyan, amire úgy gondolnék vissza, hogy „majd legközelebb másként csinálom”. Toleráns vagyok, házias, türelmes, hűséges, kedveskedő, vagyis „igazi főnyeremény!”… Talán csak egy valami van, amit nehezen viselhet egy erős akaratú férfi: az, hogy én soha nem adom fel önmagamat senkiért, még ha rettentően szerelmes vagyok, akkor sem.