Az egyik művet magának Leonardónak tulajdonítják a kutatók. Ez a festmény, mint Alessandro Vezzosi, a múzeum igazgatója elmondta, Joseph Fesch bíborosnak, I. Napóleon császár nagybátyjának tulajdona volt. Nagy műgyűjtő hírében állt, övé volt valamikor Leonardo Szent Jeromos című alkotása is, amely jelenleg a Vatikáni Múzeumokban látható. Vezzosi szerint különös, hogy nagyon kevés művésztörténész ismeri a meztelen Giocondákat, holott ennek változatai legalább három, Leonardóhoz közelálló festőiskolánál, egy lombardiainál, egy flamandnál és egy franciánál is megtalálhatók.

A hét végén megnyílt, s szeptember 30-ig látható Jocondák: Monna Lisától a meztelen Giocondáig című kiállítás további szenzációjának számít egy kis táblakép, amelyet az Uffizi képtár raktárában találtak meg és amelyet erre az alkalomra restauráltak. Egy spanyolországi, „felöltözött” verziót is elhoztak a madridi Pradóból, ennek alkotója azonban ismeretlen.

A tárlat rendezői összegyűjtötték továbbá azokat a Gioconda-ábrázolásokat, amelyek a 16. századtól napjainkig születtek, köztük Marcel Duchamps bajuszos Mona Lisáját, Jean Margat ötven „Gioconda-rombolását”. Bőségesen láthatók a rejtélyes mosolyú reneszánsz hölgy által inspirált digitális ikonográfiából, valamint azokból a látványos tudományos elemzésekből, amelyeket Pascal Cotte végzett az eredeti, a Louvre-ban látható alkotáson.

A kiállítás bevallott célja, hogy tovább folytassák a kutatásokat Leonardo halhatatlan modellje azonosítását illetően. A legújabb elméletek szerint az 1503 és 1514 között készült festmény egy Lisa Gherardini nevű fiatal firenzei hölgyet ábrázol, de vannak olyan vélemények, hogy Mona Lisa valójában férfi és ez az egyik titka különleges arckifejezésének.