Kezdet és vég

A szegényeket megsegítő kríziskezelő alap jelen cikkünkben az alfa és az omega egyszemélyben: vagyis az út, amely belőle kiindul - és amelyen lemond a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, valamint amin megpróbálják befogni a nagyszájú bankok lepénylesőjét - végül önmagába fordul vissza, így a kezdet és a vég is lesz egyszerre. Ám mint minden úton, itt is jobb, ha végigjárjuk azt.

A kormány népszerűtlensége lassan rekordokat döntöget, így valamit tenni kell, ha akarnak még pár hónapot kormányozni. Valamint azt is észrevették a bársonyszékben tespedő honatyák, hogy bizony vannak emberek - mint ahogy a Bokros-csomag idején is voltak - akiket annyira érzékenyen érintenek a megszorítások, hogy soha többé nem fognak tudni talpra állni. Eme két tény összeollózásából született meg a kríziskezelő alap.

Hogy miről is van szó? Egyfajta vészsegélyről, amit azok igényelhetnek - mindössze egyetlen egyszer - akiknek a megélhetésük komoly bajba került a válság miatt, és akinél az egy főnyi jövedelem nem éri el a minimálbért. Ők 20-50 ezer - rendkívüli esetekben 100 ezer - forintot kaphatnak, amivel - az állam reményei szerint - kimászhatnak a slamasztikából, vagy egyszerűen elnyújthatják haláltusájukat. De legalább a kormány elmondhatja, hogy ő segített a legrászorultabbakon - no meg azt is, hogy miként.

Ugyanis reményei szerint az alapot különféle nagyon gazdag óriások dobják majd össze - csak hogy a társadalmi igazságérzetnek adjanak még egy hamis támaszt. A pénz ugyanis a miniszterek felajánlásaiból (például Bajnai Gordon egyforintos fizetése), a kormány beledobott egymilliárdjából, az állami vállalatvezetők kétmillió forintos fizetései feletti összegéből, az áramszolgáltatók extraprofitjának egy részéből (2-2,5 milliárdnyi összeg), és a PSZÁF banki bírság bevételeiből származó 800-1000 millióból áll majd össze. Meg nyitottak egy számlát, ahova bárki utalhat - szocialista várakozás szerint a leggazdagabbak tennének ilyet. Csakhogy ez egy kisebb fajta tiltakozó akciót váltott ki, ráadásul ezúttal nem is az ellenzék részéről.

Azok a csúnya bankok

A szocik természetesen nem csak a nagyemberektől várnak pénzt, hanem a válságot okozó, őket milliárdos közpénzekkel kisegítő, de mégis pofátlan prémiumokat osztogató bankoktól is. Erre a Felcsuti Péter, Magyar Bankszövetség elnöke nemhogy adakozni nem akart, de még bírálta is a kríziskezelő alapot. Szerinte ez "szép példája a populizmusnak", hisz ekkora összegből - ami az embereknek fejenként jár - semmit nem lehet megoldani, ráadásul maga a szétosztás is iszonyatos költségeket fog felemészteni.

Ez jobban belegondolva nem is akkora hülyeség, de rögtön jött Tóbiás József az MSZP színeiben egy sajtótájékoztatóval, amelyben „bicskanyitogatónak” nevezte a bankok emberek iránt tanúsított érzéketlenségét, hisz „a pénzvilág profitéhsége okozta a válságot”. Aztán felhozta a bankszektor nyereségeit, meg hogy a magyar részleg ennek amúgy is a dupláját kaszálta tavaly, és máris mindenki vérszemet kapva akar bankárt robbantani - elfelejtve, hogy mit is mondott Tóbiás tulajdonképpen.

A legvégén persze jött az aduász, vagyis hogy ha a bankok nem viselkednek jól, akkor „olyan intézkedéseket kell hozni, amely rákényszeríti őket, hogy vállaljanak szerepet minden nehéz helyzetben lévő család megmentésében.” Pedig a bankok a világválságot már úgy ahogy megúszták, manapság csak a túlzott kockázatvállalásra, no meg az aktivitásra kellene figyelni, ami a PSZÁF feladata - csakhogy ott is akadtak némi gondok.

A nem várt hivatalos faktor

A PSZÁF éléről távozott Farkas István, a felügyeleti tanács elnöke, és az Index információ szerint őt több más PSZÁF elnökségi tag is követheti. A hivatalos indok szerint azért, mert „szervezetirányítási nézetkülönbség alakult ki a pénzügyminisztériummal”, valójában azonban erre sokkal konkrétabb okok is vannak. De előtte nézzük meg, mi is az a PSZÁF.

A PSZÁF egy olyan külön tesütlet, amely más országokban be van olvasztja a jegybankba - vagyis a jegybank csinálja azt (is) amit itthon a PSZÁF. Konkrét feladata a bankok ellenőrzése, felügyelete lenne - már ha csinálna valami ilyesmit. Azonban sokan bírálták azt, hogy nem lépett fel a kellő eréllyel többek közt bankok kockázatvállalása ellen, de ha meg is tette, a bírság akkor sem volt túl nagy. Sokan a kritikák megsokszorozódásának tulajdonítják Farkas lemondását, azonban bizonyos hogy ha bár szerepet is játszott, nem ez volt a végső csepp a pohárban.

Mások szerint az tette be a kulcsot, hogy a PSZÁF csak későn írta alá azt a térség pénzügyi felügyeletei által közösen szignózott dokumentumot, amely elutasítja azt, hogy minden Közép-Európai országot egy kalap alá vegyenek. Ennek hatására a forint a többi valutánál is nagyobb mélyrepülésbe kezdett, hisz sokan azt hitték, mindenki az épp híg ürülékben úszkáló Magyarországtól akar elhatárolódni. De ez a hiba sem lehet oka a mostani döntésnek, hisz akkor ezt már előbb megtették volna.

Szó volt még az ingatlanalapok felfüggesztéséről is, amellyel szembement a Nemzeti Bankkal - de nem, az ördög a következő ügyben van elásva. A kormány nemrég olyan javaslatot nyújtott be, amely alapján az általa beszedett díjakat más alapokba vonhatnák be (eredetileg ezeket csak a PSZÁF működésére lehetne költeni). Ez annyira nem tetszett a szervezetnek, hogy kijelentette: ha ezt elfogadják, akkor a szervezet kész akár az Alkotmánybírósághoz is fordulni jogorvoslatért. És nem pont ilyen alap a kríziskezelő Farkas ellenzi, erre kivágják... nem egy elképzelhetetlen forgatókönyv.

Summa summarum

Összegezve a dolgokat, a szocialistáknak annyira kellett némi plussz szavazat - na meg a kormánynak a támogatottság - hogy egy kifejezetten populista, csak tűzoltásra jó javaslatot összekalapált, a szakma mindennemű ellenzése ellenére. Eme megmozdulás a választások előszele is lehet, hisz olyankor szokás ilyen kormánydöntéseket hozni.