A torinói La Stampa ebből abból az esetből kiindulva kérdezte a szerző véleményét, hogy Nápolyban egy utcán haldokló ember mellett közömbösen haladtak el a járókelők.

Bocchiarónak ez nem okozott meglepetést, mivel sok hasonló eset történik nap mint nap a világban. Elmondta, hogy erre a magatartásra az a klasszikus magyarázat, hogy aki nem segít, az közömbös, cinikus, szadista. Holott nem az illető személyisége játssza a főszerepet, hanem az adott körülmények. Ettől még szerinte lehet valaki jó ember, mert vannak olyan motívumok, amelyek arra kényszerítik, hogy ne a sémáknak megfelelően cselekedjen. Bár pontos adatok nincsenek, a kulturális és a szociális körülmények azonban nincsenek rá befolyással.

Amerikában egyetemistákkal végeztek ilyen jellegű kísérleteket. Valamilyen ürüggyel behívtak egy diákot a laboratóriumba, és tudtán kívül figyelték a magatartását. A szomszéd szobában egy színész epilepsziás rohamot színlelt, üvöltözése áthallatszott a megfigyelt diákhoz, aki, amikor a körülmények olyanok voltak, hogy azt hihette, a többi szobában is tartózkodnak emberek, nem sietett a segítségére.

Ha ellenben úgy tudta, hogy egyedül csak ő léphet közbe, nagyobb cselekvési készséget mutatott. Az első szituációban a passzivitást az okozta, hogy latolgatta: miért éppen neki kellene segíteni.

A passzivitást az időfaktor is befolyásolja. Mivel értelme csak az azonnali segítségnek van, ha az illető ezt nem teszi meg, utána már csak magyarázatot próbál keresni arra, hogy miért késlekedett.

Közrejátszik az igazságos világba vetett hit is, amikor a jelenlevők feltételezik, hogy az áldozat felelős lehet a vele történtekért. Ez gyakran előfordul a megerőszakolt vagy a partnereik által bántalmazott nők vonatkozásában. Hangosan senki sem mondja ugyan ki, de ezt gondolja - vélekedik az olasz pszichológus.

A passzivitás oka lehet a félelem, a fizikai kockázat, és erősek a pszichikai okok is. Például az a meggyőződés, hogy ha segítünk, az emberek azt gondolhatják, hogy nekünk is közünk van a történtekhez - magyarázza a szakember.

Bocchiaro sajnálatosnak tartja, hogy az 1970-es évektől etikai viták miatt tiltottak az ilyen felmérések. Ezért nem is áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy a jelenség hogyan alakul. Mindenesetre azt, aki vészhelyzetben segít embertársán, gyakran nevezik hősnek.

A pszichológus szerint azonban ez a hős nem Superman, nincsenek rendkívüli képességei, sőt különösebben nem is emberbarát. Ebből az apropóból Giorgio Perlasca olasz kereskedőt idézi, aki magát spanyol konzulnak kiadva ezrek életét mentette meg Magyarországon a II. világháború alatt, és aki azt mondta: "Az alkalom szüli a tolvajt, belőlem mást csinált."