Az elmúlt másfél évben Koszovó vegyes képet mutatott, amely megítélésében – úgy látszik – még a szakértők között sincs teljes összhang – bár az ördög ez esetben is inkább a részletekben lakozik, semmint a nagy vonalakban. Martti Ahtisaari béketárgyaló az egyik napilapnak elégedetten nyilatkozott a koszovói államfejlődés folyamatairől. Szerinte az intézményrendszer kiépítettsége majdnem teljes, s a legnagyobb kihívást a gazdasági kérdések jelentik. Mindettől függetlenül az állam jövője szempontjából fontos, hogy részt vesz a nemzetközi pénzügyi szervezetek munkájában, így például tagja az IMF-nek és a Világbanknak. Gazdasági értelemben Ahtisaari szerint kiváló adottságai vannak ahhoz, hogy a régió energetikai centrumává váljon.

Juhász József Balkán-szakértő a HírExtrának elmondta: vannak területek, amelyeket illetően elmondható, hogy jól, s vannak olyanok, amelyeket illetően rosszul teljesített Koszovó. Egyértelműen pozitív az állami intézményrendszer működése. Ezt nagy részben a még nem független Koszovó tartomány intézményei jelentik, a hiányzó intézményeket pedig a függetlenség óta folyamatosan építik ki.

Ebből a szempontból Koszovó rendben van – mondta Juhász, hozzátéve, hogy lényeges lesz az, hogy a jogi kereteket milyen tartalommal fogják kitölteni. Kérdésünkre elmondta: a szerb kisebbséggel kapcsolatos autonómia a Magyarországon használt értelemben nem volt elvárás Pristinával szemben, inkább arról lehet beszélni, hogy a koszovói szerbek – saját, közösségi ügyeiket illetően – ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezzenek, mint az albánok.

Csalódás és nehézség

A szakértő szerint némi csalódásra ad okot, hogy csupán hatvan állam ismerte még el az államot. Várható volt, hogy lesznek, akik nem fogják elfogadni Koszovó létét, s korábban arra is lehetett számítani, hogy ezek az országok esetleg egy blokkba tömörülnek a kérdést illetően. Felvetésünkre, miszerint Ahtisaari „nagyon bátorító kezdésként” jellemezte a hatvan állam elismerését, Juhász azt mondta: „ha politikus lennék, talán én is ezt mondanám”, majd hozzátette: nem egyértelműen rossz ez az arány, de a világ országainak kétharmada – a Koszovót el nem ismerő államok száma – sok. Ráadásul a Közel-Keleten alig foglalkoznak a kérdéssel – fűzte még hozzá.

Gazdasági értelemben Juhász József szerint Koszovó kilátásai jók, de a tőkevonzást erősíteni kell. Nyilván a gazdasági válság is közrejátszik, a beruházások mértéke visszaesett, azonban tőke nélkül nagyon nehéz lesz a gazdaságot felépíteni. Az energetikai központot illetően a bányászatnak nagy hagyománya van, komoly lignit-, réz- és cinktartalékokkal rendelkezik az ország, de ezekkel nincs egyedül: Szerbia szintén rendelkezik energiahordozókkal. További problémát jelent, hogy az Európai Unió stratégiája a megújuló energiahordozók elterjesztése, valamint a környezetkímélő energia-termelés felé mutat, márpedig a fenti energiahordozók ezen célkitűzések közül egyiknek sem felel meg. A koszovói vezetésen ugyanakkor nem látszik az, hogy csak és kizárólag az energetikára szeretnének fókuszálni.

Egyelőre fontosabb kérdés a gazdaság pénzelésének kérdése. Juhász szerint egyértelműnek tűnik, hogy az IMF-, illetve EBRD-kölcsönök felvétele helyett a beruházások ösztönzése a koszovói kormány prioritása.