Tizenhét márka több mint kétszáz modelljéből választhat mostantól az átlagos úszó, ha versenysportra adja a fejét – ennyi úszódressz szerepel a Nemzetközi Úszó Szövetség június 22-én közreadott legújabb listáján. A FINA lépésére a káoszba tartó dresszvita miatt volt szükség, kár, hogy a ruhák már-már embertelen fejlesztéséből eredő problémákat ezzel az egyébként kényszerből megejtett lépéssel sem tudják megoldani.

Ember és hal – hol a határ?

Az úszók mindig is a legjobb, leggyorsabb modelleket fogják keresni, a gyártók pedig tudva ezt a legjobb és leggyorsabb modellekkel fognak időről időre előrukkolni. Közben azonban már annyira jól sikerülnek a legújabb felszerelések, hogy a szuperruhák egyre inkább teljesítményfokozónak számítanak. A teljesítmény mesterséges fokozásához érve pedig fel kell tenni a fő kérdést: mit tiltsanak az illetékes szervezetek, és minek adjanak szabad utat, azaz el kell dönteni, hogy egy dressz szabályos vagy szabálytalan. A baj az, hogy nagyjából senkinek sincs fogalma arról, hogy hol kellene meghúzni a határt.

A sportszergyártók hozzáállása nem sokban különbözik a gyógyszer/doppinggyártókétól: minél hamarabb, minél újabb fejlesztéssel előállni, mely lekörözve a piacon fellelhető többi terméket nyújt valami pluszt a fogyasztónak. Mivel az egyre jobb és jobb időeredményekre törekvő versenyúszók számára mindig is a gyorsaság volt a fő szempont, a fent említett plusz a dresszek esetében nem a kényelem, vagy az egyedülálló dizájn, hanem egyszerűen csak a gyorsaság fokozása. Ezt pedig az anyag minőségén kívül csak a ruha áramvonalasságának, illetve egyéb, főleg a vízhez való kapcsolatához köthető tulajdonságainak tökéletesítésével érhetik el. A kérdés az, hogy meddig lehet még fejleszteni a dresszeket, előbb-utóbb ugyanis már irreálisan nagy előny szerezhető a csodamodellek használatával. A másik fontos probléma, hogy az újabb és újabb modellek borsos árát nem biztos, hogy minden sportoló egyformán meg tudja fizetni – ezzel pedig eleve borul az egyenlő feltételek elve, pont, mint a tiltott teljesítményfokozó szerek esetében.



Ússzanak a nudista strandon, meztelenül?

– Mindenki tudja, hogy az igazságos az lenne, ha nudista strandon, meztelenül versenyeznének az úszók, de ezt nem lehet. Az egész dilemma nem specifikusan az úszásé, hanem a világ sportjáé – magyarázta meg a helyzetet a HírExtrának Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, aki ezek szerint az úszósport érdekében bizony szükségesnek tartja az újabb és újabb csodadresszek megjelenését.

A dresszek kiválasztásának elve egyébként eddig nem volt túl bonyolult: a nemzeti úszó szövetségek mindenhol maguk dönthették el, melyik márkát használják, sok esetben borsos szerződések köttetnek egy-egy sportszergyártó és szövetség együttműködése szentesítésekor. Például ha az amerikaiak hivatalos szállítója a Speedo, akkor a tizenháromszoros olimpiai bajnok „pipás” Phelpstől kezdve az utolsó tartalékemberig mindenki ennek a sportszergyártónak a logójával ellátott dresszben feszít a nemzetközi versenyeken az Egyesült Államok úszóválogatottjának tagjai közül. Persze a pekingi olimpia idején még csodafegyvernek tartott Speedo LZR ideje is lejárt már, a konkurens gyártók már régen felülmúlták ezt a modellt.

A még májusban elrendelt vizsgálat június 22-i eredménye szerint a magyar válogatott menői által kipróbált csodamodell, az Arena X-Glide-ja is szabályos viselet, még ha Cseh Laci szerint nem is túl kényelmes. A magyar szövetség kizárólagos szállítója egyébként az olasz Arena, ha valaki más gyártó ruhájában óhajtana úszni, annak számolnia kell a pénzbüntetéssel, melyet a szponzori szerződés megszegéséért joggal számláz ki az itáliai székhelyű cég. Egy friss hír szerint a jövő héten kezdődő római világbajnokságon mind a tizenhat magyar úszó abban úszik, amiben akar, a várható büntetéseket a szövetség fogja magára vállalni.

"Könnyen kiiratkozhatunk a klubból"

– Ennek az a veszélye, hogy könnyen kiiratkozhatunk a klubból – mondta erre Gyárfás, s utalt egy 1992-es esetre, amikor a magyarok a perth-i vébén felrúgták a Speedo-val kötött megállapodást, s utána tíz évig lényegében egy gyártó sem állt szóba velünk. – Ma már olyan pénzek forognak a sportban, részben az említett sportszergyártók jóvoltából, ami miatt elengedhetetlen a folyamatos jelenlétük – tette hozzá az engedékeny szövetség elnöke.

Azaz ha ma nincs pénz valahol, az a sportág bizony halálra van ítélve. Önök például hova küldenék gyermeküket profi sportolónak: egy olyan sportágba, ahol akár milliókat kereshet, vagy egy olyanba, ahol maximum leéghet, mert megoldva a gordiuszi problémát dressz nélkül úszik? Tény, hogy azok a sportágak valamiért nem vegetálnak, ahol csak ruhából kétszáz fajta közül lehet választani.

Czene Attila, egykori úszó kiválóságunk szerint azonban messze nem a legjobb irányba halad a világ úszósportja, s megjegyezte: egy széles körű, szigorú szabályozás kellene a sportágba (lásd fentebb első keretes anyagunkat). ’96-os olimpiai bajnokunk amondó: az úszótársadalom is el fogja fogadni a megkötéseket, nem tehetnek mást.

Azt azonban biztosra vehetjük, hogy a gyártóknak, és néhány szövetségnek lesz még egy-két szavuk a nagy egységesítési törekvésekhez. Gyárfás Tamás szavaival élve: a pénz beszél.

A pénz pedig nem a FINA-nál van…

Végezetül egy kis úszódresszmizéria olasz módra: íme a múlt héten a Mediterrán Játékokon világcsúcsot repesztő Federica Pellegrini nagy futama. Figyeljék csak meg: az olasz leányzó dresszén letakarva a japán Mizuno felirat! Az olasz válogatott egyébként természetesen a hazai Arena márkát használja...