A korábbi évtizedek katonai vezetésébe, a határokat nem ismerő korrupcióba és szervezett bűnözésbe beleroppant, természeti katasztrófáktól sújtott közép-amerikai nemzet a régió második legszegényebb országa. A ’80-as évek közepétől kezdődő katonai diktatúra az Egyesült Államokat arra sarkalta, hogy szenvedélyesen támogassa a térség forradalmi csoportjainak törekvéseit, az utóbbi évek demokratikus fuvallatainak köszönhetően több civil vezetőnek is sikerült befolyásos pozíciókra szert tennie, akik véget nem érő, sokszor elkeseredett csatározásokat folytatnak azért, hogy megnyirbálják a katonaság korlátlan hatalmát. Ilyen volt Zelaya is, aki 2005 novemberében, az alkotmány értelmében egyszeri, négy évre szóló ciklusra nyert megbizatást. A múlt héten alkotmánymódosító népszavazást kezdeményezett, mely lehetővé tette volna, hogy idén ősszel újból elnökjelöltként szállhasson harcba. Hiba volt.



Bajonettekkel törték rá az ajtót

A javaslat benyújtásával szinte egy időben, a hondurasi legfelsőbb bíróság törvénytelennek minősítette a népszavazási kezdeményezést, ám a döntést figyelmen kívül hagyva, Zelaya vasárnapra mégis az urnákhoz szólította a lakosságot. Válaszul az országgyűlés névtelen szavazást tartott Zelaya mielőbbi eltávolításáról ˝kötelességmulasztás˝ és sorozatos ˝alkotmánysértés˝címén, majd a legfelsőbb bíróság Zelaya miniszteri pozícióból való lemondatása mellett döntött. A népszavazás tervezett napjának korahajnalán, a kormányerők fegyverekkel rontottak Zelaya rezidenciájára, akit a dulakodás után még pizsamában hurcoltak el és toloncoltak Costa Ricába.

„A korai órákban, az otthonomban leptek meg. Több lövést is leadtak, majd bajonettekkel törték rám az ajtót és azzal fenyegettek, hogyha ellenszegülök lelőnek” – nyilatkozta Zelaya a venezuelai Telesur televíziónak már Costa Rica-i földön, akit saját állítása szerint egy közönségesen „emberrablás” áldozata lett. Ugyanakkor „békés ellenállásra” szólította fel Honduras lakosságát a katonasággal szemben, mely „egy emberként támogatta a demokrácia értékeinek semmibevételét, amikor egy nép által választott elnököt fognak el” közönséges bűnözőként. Zelaya száműzetésében valóban csak a hondurasi egyszerű emberekre számíthat, mivel szinte semmilyen támogatással nem rendelkezik sem a katonaság, sem a parlament, sem pedig a bírói testület köreiben.

Rendkívüli ENSZ-gyűlés

A hondurasi parlament Zelaya utódaként az eddigi házelnököt, Roberto Michelettit jelölte meg, aki egy a puccs utáni sajtótájékoztatón kijelentette: a katonaság a „törvény értelmében megfelelő módon”, és „jogosan” járt el Zelaya kitoloncolásakor, amely lépés elkerülhetetlen volt az állam biztonságának érdekében. Még a tegnapi nap folyamán egy tucatnyi Zelaya-szimpatizáns barikádokat állított fel Tegucigalpa, az ország fővárosának központi fekvésű pontjain és teljesen elzárták az utakat az elnöki palota felé. Micheletti válaszul általános kijárási tilalmat rendelt el vasárnap este 9 és hétfő reggel 6 között. A tegnapi helyszíni tudósítások szerint, a tüntetők egyszer a palotába is be akartak nyomulni, ám az épületben tartózkodó katonai személyzet sikeresen ellenállt.

A hétfőn összeült rendkívüli ENSZ-tanácskozás éles szavakkal ítélte el a Zelayával szembeni agressziót, Ban Ki-moon személyesen is kifejezte „mély aggodalmát” és „erős támogatását” Honduras veszélyben lévő demokratikus alapjai mellett. Az ENSZ főtitkára heves szavakkal követelte „a demokratikus úton választott népképviselet azonnali visszahelyezését az ország élére” és figyelmeztette a tüntetőkkel szemben fellépő hatóságokat, hogy „tartsák tiszteletben az alapvető emberi jogok szabad gyakorlását”. Barack Obama és a latin-amerikai országok legtöbbje is határozottan elítéli a hondurasi fejleményeket, míg Venezuela diktatórikus vezetője, Hugo Chavez egyenesen azt állítja, hogy a puccsban a „Jenki birodalom” keze nyomát látja. Chavez egészen odáig megy a teóriájával, hogy hozzáteszi: Venezuela katonai lépéseket fog foganatosítani bárkivel szemben, aki a puccs után Zelaya nélkül merészel kormányt alakítani.

Háború Közép-Amerikában?

Bár Zelayát 2006 januárjában a helyi Konzervatív Párt tagjaként iktatták be, az elmúlt egy-két évben erőteljesen közelített a baloldalhoz is, néhány kijelentésévek egyenesen Chavez és a bolíviai ˝elvtárs˝, Evo Morales mögé sorakozott fel. Chavez, az üldözési mánia kortüneteitől sem mentesen, a súlyos aggodalmaktól tettre kész Washington áskálódását látja Zelaya kálváriája mögött és kikötötte: amennyiben a hondurasi venezuelai képviseletet a kormányerők fenyegetnék, vagy katonák próbálnának meg a nagykövetség épületébe lépni, a „de facto állam azonnali háborúba lépne Venezuelával szemben”.