Bár természetesen felcsendültek a 30-40 éves nagy slágerek - mindjárt az elején sokakat megríkatott az In ginocchio da te (Térden állva jövök hozzád) és az Un mondo d,amore (Egy világnyi szerelem) című dalokkal -, hamar kiderült, hogy Gianni nem csupán régi hírnevéből él: még rockos, funkys dalokat is hallott tőle a közönség. Eddig is köztudott volt, hogy az egykori imádnivaló, kicsit esetlen mozgású, nyakigláb kamasz "nem öregszik", most azonban élőben megmutatta, hogy micsoda energia van benne 65 évesen is. Még a régi rajongók is elismerték: jobban énekel, mint fiatal korában. Dalai mellett, amelyek között még nápolyi dal és Lehár Vágyom egy nő után című operettbetétje is szerepelt (ez utóbbit Mészáros Árpád Zsolttal adta elő), közvetlenségével, egyszerűségével is meghódította híveit. Nem maradhatott ki az elkötelezett humanista Morandi dalai közül a C,era un ragazzo (Volt egy fiú) című protest-song sem, amelyet 1966-ban a vietnami háború elleni tiltakozásul énekelt, és amelyet annak idején nem játszhatott az olasz állami média a kormány amerikai szövetsége miatt. (Később a műfaj nagyasszonya, Joan Baez is műsorára tűzte.)

Giannit zenekara hol lírai visszafogottsággal, hol kemény lendülettel kísérte, de nagy ovációt kapott azokért a dalokért is, amelyekben csupán egy szál zongora kísérte, mint a szintén "klasszikus korból" származó Non son degno di te (Nem vagyok méltó hozzád), vagy a Ti voglio bene assai (Eléggé szeretlek). Több számban szép és tehetséges partnere is akadt Alessandra Ferrari személyében, kitűnően szólaltak meg kettőseik, de az énekesnő külön is kivívta a közönség szeretetét egy remek Summertime-előadással.
A napok óta tartó esős idő miatt sokan aggódtak a koncert sorsáért, lehet, hogy Gianni Morandi kisugárzása is tett azért, hogy szombat estére kiderüljön - nemcsak az ég, hanem a hallgatóság lelke is.