Csilli-villi ruhák, hopp egy rózsaszín cipő, és egy Luis Vuitton táska. Többet sem kívánhatna a női szem és pénztárca, mint megannyi pompázatos ruhát, kiegészítők, porcelánt, vagy egy új autót. De mi van akkor, ha már-már betegesen vonzódunk ezekhez a tárgyakhoz? Mi van akkor, ha még adósságokba is verjük magunkat csak, hogy a magunkénak tudhassuk őket? Szinte éget minket a pénz, értünk sír a Manolo Blahnik cipellő, muszáj megvenni!

A legtöbb nő pontosan tudja, hogy miről van szó, hiszen imádnak vásárolni. Ez alatt nemcsak a női holmikat kell érteni, mert ők ugyanúgy szeretnek élelmiszer beszerző körútra menni, és mindenféle felesleges dolgot összevásárolni, amik nélkül még élni is lehet.

Sokan talán nem is hinnék, hogy ez egy létező betegség, oniomanianak hívják. Ez hasonló a többi függőséghez, hiszen akárcsak más az alkohollal akar boldogabb lenni, addig egyes nők, vagy akár férfiak a túlzott vásárlással szeretnék feldobni üres életüket.

Mivel is jár ez? Amikor mindent megvesz az ember, amit a szeme megkíván, adósságokba veri magát, majd hazaérve boldogtalan, és depressziós lesz. Az ilyen ember csak felejtetni akarja szomorúságát, s az a legnagyobb baj, hogy addig a pillanatig jól érzi magát, amíg tart a vásárlás, de utána nem lesz se jobb, se elégedettebb. Sajnos ez a magányos érzés csak újabb költekezésbe kergetheti az embert.

Készült a napokban egy hazai felmérés, ami érdekes adatokkal szolgáltat afelől, hogy a magyar nők mennyire is szeretnek vásárolni, és hogy mi az, amire a legtöbb pénzt költik.

Mit tegyünk a vásárlásmánia ellen?

Érdemes magunkba nézni, s rendezni anyagi helyzetünket. Készítsünk listát akkor, amikor megkapjuk fizetésünket, hogy mi az, amire feltételül költenünk kell (számlák, szülinapi ajándék, tartozás stb). Akaraterőre is szükségünk lesz, hogy képesek legyünk betartani ezt a szigorú rendet. Az sem árt, ha rájövünk, hogy pontosan mi okozza a probléma forrását. Szakítás, barát elvesztése, új helyre költözés, bármi lehet. Érdemes ezt kezelni, keressünk magunknak egy hobbit, tanuljunk, járjunk szórakozni, esetleg keressük fel régi barátainkat. Remélhetőleg azért ne olyat, aki szintén vásárlásmániával küszködik, mert akkor annak semmi jó nem lehet a vége. Ha még ezek sem segítenek, akkor feltétlenül forduljunk pszichológushoz.

Készült a napokban egy hazai felmérés, ami érdekes adatokkal szolgáltat afelől, hogy a magyar nők mennyire is szeretnek vásárolni, és hogy mi az, amire a legtöbb pénzt elköltik. Érdekes eredmény született.

Mi is kell a magyar nőnek?

Egy konferencia keretében összeültek a hazai reklámszakemberek és pszichológusok, hogy megfejtsék a nagy kérdést. Ha végre tudnánk, hogy mire van szüksége egy magyar nőnek, azzal maguknak a nőknek is nagy segítségére lehetnénk, és a reklámozóknak is.
"Így gondolkodnak. Így éreznek. Így hezitálnak. Így vásárolnak. Így tündökölnek". – nyilatkozta Sas István, reklámfilmrendező, operatőr, és reklámpszichológus a gyengébbik nemről. Leginkább humorosan közelítette meg a témát az előadásában, de  ugyanígy tett a többi felszólaló is.

Érdekes adatok tárultak fel a hallgatóság előtt, amikor Dinnyés Krisztina médiaszakember, és Palincsár László, közgazdász belekezdtek az előadásukba. Megállapították, hogy a nők teljesen mást vásárolnak, és fogyasztanak attól függően, hogy milyen iskolákat végeztek, vagy hol laknak. Ez nem teljesen meglepő, hiszen, ha logikusan belegondol az ember, rájön, hogy van ennek némi valóság alapja.

A reklámokban élő nő

Maga a kép, ami a reklámokból árad elég egyszerű. Sematikus, hagyományos, és konzervatív. Azért van ez így, mert a Gfk Roper piackutatói szerint a magyar nők többsége pontosan ilyen. Megállás nélkül gondoskodni akarnak, még akkor is, ha dolgoznak. A felmérés szerint tízből kilenc nő minimum hetente egyszer élelmiszert vásárol, mert a magyar nők számára a család a legfontosabb. Nagyon meglepő, hogy az önbecsülés csak a kilencedik helyen áll a hölgyek fontossági sorrendjében, olyanok előzik meg, mint az anyagi biztonság, a barátság, vagy az igazságosság.

Érdekes, hogy a nőknek szinte az önbecsülésük áll az utolsó helyen, sokkal jobban odafigyelhetnének önmagukra, egyéniségükre. Nem szabad mindenkit, és mindent magunk elé helyezni.

Legtöbben a megszokott társadalmi normák ellen sem lázadnak, a nők 71 százaléka természetesnek érzi, hogy az ő feladata a háztartás, vagy a családról való gondoskodás. Szintén meglepően magas adat, de a nők 26 százaléka soha nem megy étterembe, míg 15 százalékuk nyaralni sem jár.

Akkor már azon meg sem lepődünk, hogy mennyire alacsony a hétköznapi szórakozásoknak a száma a magyar nők összességét tekintve. Ugyanis hetente tízből csak kettő jut el, mondjuk múzeumba, kiállításra, buliba, vagy bármilyen más szórakozóhelyre, ahol kikapcsolódhatnak.

Viszont Kelet-, és Közép-Európához képest nálunk sokkal több fiatal lány szeretne gyereket vállalni, és sokan gondolkodnak úgy, hogy akár a munkájukat is feladnák a család miatt.

Minden, amire csak egy nő vágyhat

Sok reklám, főleg azok, amik női magazinokban szerepelnek, álmokat közvetítenek a hölgyek felé. Hiszen legyen szó ruháról, parfümről, a legtöbb ilyen fajta reklám egy tökéletes nőt ábrázol, egy tökéletes világban, egy tökéletes férfival. Viszont ezekkel a legtöbbjük tisztában van, pontosan tudja, hogy ezek mind csak álmok maradnak. A legtöbb magyar nő úgy gondolja, hogy mivel úgysem lesznek neki soha ilyen ruhái, kiegészítői, ettől függetlenül a magazint megveheti, s addig is álmodozhat. Ha már nem tudja megvenni azokat a termékeket, akkor legalább az újság legyen az övé.

Elég szomorú, hogy a legtöbb nő így gondolkodik, hiszen nem feltétlenül pénz kérdése az a sok csilli-villi termék. Ha valaki nagyon vágyakozik valami után, hát vegye meg! Csak számolgatni kell, spórolni, mást nem meg venni, és máris elérhető azaz álom termék.
Ennek ellenére ezek a számok nagyon jól mutatják, hogy a nők környezetükkel, családjukkal sokkal többet törődnek, mint önmagukkal. A kettő között meg kéne lennie az egyensúlynak, mert az abszolút nem normális, hogy ennyire kevésre tartja magát a legtöbb magyar nő. Jó lenne ezen változtatni, mert mindenképp előkelő helyen kellene mindenkinek állnia a saját fontossági listáján.