A parfűmgyártás bölcsője

Az 1685 és 1766 között élt, talján származású Farina merőben új eljárásokat alkalmazott a híres Eau de Cologne elkészítésénél: tiszta alkoholt desztillált, majd abba szórta bele az illatanyagokat. Így került a varázsüstbe limette, citrom, bergamot, grépfrút és narancs. Az ily módon előállított friss és könnyű illat teljesen más volt, mint a nehéz és buja esszenciák, amelyeket addig ismert a világ.

Nem csoda, hogy a kölnivíz hírneve hamar szárnyra kapott, bár ára igencsak borsos volt - üvegcséje egy hivatalnok féléves fizetését emésztette fel. 1747-re már egész Európa ismerte Farina mester művét, királyok és fejedelmek egyaránt vásárlói közé tartoztak. II. Frigyes éppúgy használta az illatot, mint az írófejedelem Goethe, Napóleon pedig mindig tartott egy üvegcsét belőle a csizmaszárában.

Az eredeti kölnivíznek ma is sok rajongója van, az üzem azonban nagy hangsúlyt fektet a diszkrécióra, ezért nem kérkednek vásárlóik nevével.

A piros tulipánnal jelölt kölni nyomán persze másolatok is készültek, köztük a szintén világhírnévre szert tett 4711 is, amely 1792 óta hódít. Az Eau de Cologne gyártója mintegy kétezer másolatot tart számon.

A kölnivizet gyártó üzem háromszáz év után is családi kézben van. Már a nyolcadik generáció irányítja a vállalkozást, amely mintegy ötven főt foglalkoztat. A recept szigorúan titkos, és három évszázada semmit sem változott. A kölni köré épült legendát egy múzeum is táplálja, az Európa-szerte egyedülállóan gazdag gyűjteményen rokokó kosztümös tárlatvezetők kalauzolják végig a látogatókat.

Az illatszer a város nagy örömére ma is Kölnben készül, de az üzem más illatokat is gyárt. "Még 25 illatot állítunk elő, de természetesen továbbra is az Eau de Cologne a legfontosabb termékünk" - mondja a gyárat jelenleg vezető Johann Maria Farina.
A kölnivíz közvetítők mellőzésével egyenesen a parfümériákba kerül, a terméket 85 százalékban külföldön értékesítik.