Évfordulót ünneplünk

A két űrhatalom között versenyben sokáig a szovjetek álltak nyerésre, ezért John F. Kennedy amerikai elnök 1961-ben 25 milliárd dolláros programot hirdetett, hogy az első ember a Holdon már amerikai lehessen. Az erőfeszítésekbe 25 ezer vállalat és kutatóintézet, 400 ezer ember kapcsolódott be az űrkutatási hivatal, a NASA koordinálásával. A programot 1967-ben gyorsították fel, attól tartva, hogy a szovjetek ismét megelőzik őket. (Csak később derült ki, hogy a szovjetek is 1968-ra tervezték a Holdra szállást, de erről le kellett tenniük, mert hordozórakétájuk megbízhatatlannak bizonyult.) Az Apollo-8 már Hold körüli pályára állt, az Apollo-10 pedig 15 kilométerre megközelítette égi kísérőnk felszínét.

Az Apollo-11 1969. július 16-án 14 óra 34 perckor indult útnak fedélzetén Neil A. Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrich űrhajóssal. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb Saturn-V hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrich a Sas (Eagle) névre keresztelt Holdkomppal megkísérelte a Holdra szállást. Kis híja volt, hogy nem vallottak kudarcot: a landolásra a Földről síknak tűnő Nyugalom Tengerét szemelték ki, de kiderült, hogy azt hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a kétpercnyi manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor alkalmas helyet találtak, és jelenthették a houstoni irányító központnak: A Sas leszállt.

1960. július 20-án, vasárnap este 10 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Neil Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére. "Kis lépés egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek" - hangzottak szavai. Húsz perccel később Aldrich is csatlakozott hozzá, kitűzték az amerikai zászlót, elhelyeztek néhány műszert, de jobbára csak sétáltak, ugrándoztak, élvezve a földinél hatszor kisebb gravitációt.

A Holdkomp két és fél óra múlva szállt fel újra és kapcsolódott össze az anyaűrhajóval. A parancsnoki kabin július 24-én a sikeresen leszállt a Csendes-óceánon, a hősöket a Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon amerikai elnök várta. Az űrhajósok azonnal biológiai védőruhát kaptak, és csak augusztus 12-én "szabadultak", miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet.

A Holdra szállás nem csak propaganda-siker volt, az Egyesült Államok átvette a vezetést az űrversenyben.

Az eseményt 528 millió ember látta a tévében (természetesen a Szovjetunióban és a szocialista országokban nem vették át az adást). Ennek ellenére máig sokan kételkednek: szerintük a sugárzott felvételek egy titkos laboratóriumban készültek - bizonyítékként a csillagok hiányát, irreális árnyékokat, a hajtóművek által hagyott nyomok hiányát hozzák fel -, a visszaszálló egységet pedig csak kilökték egy repülőgépből.
A Holdra még hat expedíció indult, az Apollo-13-nak műszaki hiba miatt vissza kellett fordulnia. Égi kísérőnkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak, de a tervek szerint a következő évtized második felében az ember visszatér a Holdra.