Váratlan halál

Michael Jackson halála váratlanul ért mindenkit. Olyannyira hirtelen történt, hogy nekem majdnem másfél hét kellett hozzá, hogy felfogjam, és akkor is abban a tudatban voltam, hogy csak két-három napja történt.

Jackson kiemelkedően óriási sztár volt, s talán nem is ez a legjobb szó, mert úgy érzem, hogy ma ez kicsit negatív visszhangot vált ki, sőt Magyarországon- de lehet, hogy mindenhol- ez már szinte degradáló. Itt ahol még a fű alól is percenkét bújnak elő az új celebek, sztárok, nem is csoda. A celebgyártás, celebképzés is nagy biznisz lett. Kicsit eltérek a tárgytól, de csak azért teszem, hogy megindokoljam miért is van a sztár szónak pejoratív jelentése, legalábbis szerintem. Legnagyobb meglepetésemre nemcsak Jackson halálesete jutott el lassan a tudatomig, hanem az is, hogy kis hazánkban már celebiskolát is alapítottak, ráadásul szép számmal vannak jelentkezők is. (Első Magyar Média Akadémia)

Sztár vagy művész

Az iskola a hitelességét azzal szeretné alátámasztani, hogy állításuk szerint tanítványaik már dolgoztak együtt Nicolas Cage-el, de számos magyar színésszel is. Az is lényeges, hogy száz gyerekből szerintük kilencven tehetséges, de volt olyan, hogy egy válogatáson minden gyerek átment a rostán, tehát a ők médiába születtek. Mindenki lehet sztár, ha van több mint egy millió forintja. Ez a történet, és a sok „bárkilehetcímlapon” után bennem a sztárság jelentése kicsit rossz utóízt kelt.

Térjünk hát vissza Michael Jacksonra, akit inkább az énekes-művész megnevezés illet meg, de nem csak éneklés terén volt igazi nagy tehetség, hanem táncban, szövegírásban és klipjeinek rendezésében is. Sajnálatos, hogy utolsó évei nem erről szóltak, de alkotásai így is fölülmúlnak szinte mindenkit, hiszen 5 éves kora óta a színpadon van. Ő is ember, ő is belefáradhat és bele is fáradt.

Pár éve szinte csak botrányairól hallunk, és úgy tűnik, hogy most halála után sem változik a helyzet. Címlapok garmadája tovább tárgyalja, boncolja életét, mert ebben van üzlet, ez eladható, erre van igény. Szerintem sokan vagyunk azzal úgy, hogy ezt jobb lenne már abbahagyni, nem firtatni vagyoni helyzetét, sem pedig gyermekei származását. Jobb lenne inkább csak a munkássáról írni, becsülni és azt tisztelni benne, hogy egy egész korszak zenei ízlésére tudott hatni, hogy újat tudott mutatni.

Már a cikk elején említettem, hogy receptivitásom kissé megcsúszott , de az még felfoghatatlanabb, hogy halála után pár napra már a kezembe akadt egy könyv, Jacko 1958-2009- Michael Jackson The King Of The Pop. Ebben is jó üzlet van, ahogy abban is, hogy rengeteg tárgyat lehet vásárolni, amelyiken Jacksont ábrázoló képek vannak, s ezt a könyvet majd még követni fogja több is. Utánanéztem a könyvnek, s legalább az pozitív benne, hogy nem pletyka szinten tárgyalja ki, hanem a fordító állítólag már régóta készül egy Jacko-kötettel, de ez főként egy amerikai szerző tollából származik, itt-ott megtoldva saját anyagával, és főleg a munkásságával foglalkozik, halálát csak éppen megemlíti. De Kínába is két nap alatt piacra dobtak egy Jacko életrajzi könyvet, két szerzőpáros, akik úgy ítélték meg, hogy a rajongóknak erre szükségük van, és nem várhatnak rá hónapokig, ezenkívül még tíz kiadó tervez hasonló könyvet… nálunk sem ez lesz az utolsó, abban biztosak lehetünk.