A válságban időszerű a vizitdíj?
Vizitdíj bevezetését sürgeti egy brit kutatócsoport. Ne ijedjünk meg, nem nálunk: természetesen Nagy-Britanniában. Bár Albion földje tőlünk minden szinten messzire esik, mégiscsak testvéreink az Unióban, érdemes hát elgondolkodni az ott felvetetteken.
2009. július 20. hétfő 13:56 - Pénzes Dávid
A Social Market Foundation nevű, magát függetlenek valló kutatócsoport állt elő az ötlettel, hogy a gazdasági válság miatt
érdemes lenne bevezetni egy 20 font összegű (6300 forint) vizitdíjat Nagy-Britanniában.
A brit példa
A brit egészségügyi ellátórendszerben megkülönböztetett szerepet játszanak a magyar háziorvosoknak megfelelő általános orvosok. Anglia az alapellátás szervezettsége és hatékonysága terén egyébként is kiemelkedik a nyugat-európai államok közül. A jó alapellátás részben a szigorúan területi alapú szervezetnek, részben az egészségügyi hatósággal szembeni éves szintű, szigorú tervezéses-elszámolásos viszonynak köszönhető.
Mint mondják, a súlyos gazdasági visszaesés annyira megrázza az állami büdzsét, hogy az már az egészségügyi ellátást is befolyásolni fogja. Ehhez tudni kell, hogy Nagy-Britanniában az egészségügy finanszírozása gyakorlatilag teljes egészében állami pénzekből származik. Igaz, még így is az egyik legalacsonyabb az egészségügy állami támogatása a térség többi országához képest: a GDP 6,7 százalékát fordítják erre a célra, míg a nyugat-európai átlag 8,5, Magyarországon 5-6 százalék.
Nem a több pénz miatt
A brit egészségügyi rendszer ettől függetlenül az egyik legjobban működő rendszer Európában. A briteknél az állam állja az egészségügyi költségvetések 93 százalékát. Nem véletlen tehát, hogy a vizitdíj bevezetésének gondolata éppen a szigetországban merült fel. És hogy miért van messze Anglia Magyarországtól? Egyszerű: mert ők nem azért szeretnék a vizitdíjat bevezetni, mint a mi egysíkúan gondolkodó szocialista-liberális „szakembereink”. A kutatócsoport nem a bevételek növelése, hanem az egészségügyi szolgáltatások racionalizálása miatt vezetné be a fizetést.
Nálunk a
bevételek növelése volt a behazudott cél. Hazugság volt, mert míg a vizitdíjat azért vetették ki, hogy növekedjenek a háziorvosok és kórházak bevételei, addig a másik oldalról, az állam (az OEP) jó néhány juttatást pl. a műszerek amortizációs díját visszatartotta. Azaz hiába jött többletbevétel a vizitdíjjal (vagy a kórházi napidíjjal), az orvosoknál, kórházaknál végeredményben ugyanannyi maradt, mint előtte. Csak az állam járt jobban. Nem lett magasabb színvonalú az ellátás, nem történt semmi sem. Sőt az adminisztráció miatt egy betegre kevesebb idő jutott, mint a vizitdíj előtt.
Eltöröltük
Fontos szerep a háziorvosoknak
A brit háziorvosok kulcsfontosságú szerepét az is erősíti, hogy a nem sürgősségi szakellátás vagy a kórházi ellátás csak háziorvosi beutalóval vehető igénybe, így a háziorvos "megszűri" a költséges vagy csak korlátozottan hozzáférhető ellátásokat igénybe venni kívánókat. Egy angol háziorvos átlagosan évi tízezer konzultációt tart. Nagy-Britanniában a háziorvosok finanszírozása is hasonló a magyarországihoz, bár a háziorvosok szakmai szövetsége a szerződési feltételekről évről évre egyezkedik a kormánnyal. A háziorvosi finanszírozási szerződés értelmében a háziorvos a körzetében regisztrált személyek alapján fejenkénti átalányt és praxisfenntartási hozzájárulást, továbbá az extra szolgáltatásokért külön esetenkénti díjat kap.
Persze a vizitdíjat hűbelebalázs módjára eltöröltük. Ahelyett, hogy átgondoltuk volna, hogyan lehetne valóban jobbá tenni a rendszert, populista módon (ne fizessünk, mert az jobb) az egészet visszavontuk.
Pedig, mint a brit példa is mutatja, egyáltalán nem ördögtől való gondolat a vizitdíj. Egy dolog kell csak a bevezetéséhez: szakértelem. Ebben pedig liberális politikusok nem jeleskedtek. Nagytudású Molnár Lajosra egy rendelőt sem bízna az ember, nemhogy egy ország egészségügyi átalakításának levezénylését.
Horváth Ágnes fehér köpenyében pedig inkább hajazott egy fodrásztanoncra, mintsem egészségügyi miniszterre. Nagy szerencsékre egyikük sincs már a magyar egészségügy-politika környéken.
Akik viszont ott vannak - vagy lesznek - azoknak érdemes volna vigyázó szemeiket Londonra vetni. Kétségtelen, hogy nem összehasonlítható a két ország költségvetése, egészségügyi szolgáltatásának színvonala, vagy akár a fizetési morálja. Ám az angliai struktúra nem áll annyira messzire a magyartól, hogy ne lehetne példát benni róla. A vizitdíj kérdése pedig különösképpen izgalmas lehet hazánkban, ahol egy elvetélt próbálkozás után talán könnyebb lenne egy professzionálisan kitalált díjat bevezetni, ha az valóban az egészségügyi szolgáltatások színvonalát emelné.
