Plázaalapok

A pláza viszonylag új, ám rendkívül meghatározó jelenség a városszociológia - és úgy egyébként a városok - területén. A gigantikus bevásárlóközpontoknak és a multifunkcionális plázáknak köszönhetően a hétvégi nagy bevásárlás vált családi programmá, elnyomva ezzel a más kulturális családi eseményeket - de a dolognak más hátránya is van. Több remek novella és tárca született már abból a tényből, hogy ha az ember bemegy egy üveg ásványvízért egy ilyen építménybe, akkor a végén minden szart megvesz, csak épp az ásványvizet felejti ott - vagyis a vásárló számára hátrányosan erőlteti a fogyasztói társadalmat.

Az egész azért van, mert a plázák képesek az összes vásárlóképes kor- és társadalmi osztály igényeit kielégíteni. A fiatalok ide jönnek ha nincs semmi dolguk, hisz van játékterem, mozi, olcsónak mondott gyorséttermek, közért és „könyvtár” (Libri vagy Alexandra) is. A felnőttebbeket töménytelen ruhabolt, posta, gyógyszertár, kisállat-kereskedés, elegánsabb éttermek, és kaszinó várja. Természetesen ezek árkategóriája a közérten kívül igen magas, de ezt ellensúlyozza a „mindent egy helyen” szolgáltatás és a közösséghez tartozás nagyszerű érzése. Másrészt meg manapság divat plázába járni.

A divatot egyedül az idősebb korosztály tagjai nem nagyon követik, hisz az egész hely bejárása igen sok energiát igényelne, amiből nekik az egészségi állapotuk általában nem biztosít eleget - és különben sem sokan a szeretik közülük az ott lévő tömeget és zsongást.

Plázaveszély

A fiatalság igen sok szabadidővel rendelkezik, és ezt hajlamos az ésszerűtől távol eső, a társadalom számára nem épp elfogadott cselekedetekre felhasználni - ezt szokás köznyelven bajkeverésnek hívni. Jó szokásuk a manapság egyre gyakoribb bombariadót okozó telefonok eleresztése, vagy a bandázás. Ez utóbbira kedden hallhattunk példát, amikor az egyik plázában ketten megtámadtak és kiraboltak egy látássérült férfit. Az magatartást már a rendőrség is kiszúrta jó pár évvel ezelőtt, így ideje volt valamit tenni az ügy érdekében.

Így a stratégia végrehajtását koordináló Országos Bűnmegelőzési Bizottság 2008-ban pláza programok megvalósítására hirdetett pályázatot - vagyis, hogy miként lehetne a plázák hatalmas szabad tereit kihasználva olyan programokat összehozni, amik lekötik az ott csellengő lurkók energiáit. A három, furcsa mód nem fővárosi pályázó remek programokat hozott össze (versíró-verseny, sakkverseny, matek-korrepetálás stb.) három helyen (Tatabányán, Győrött és Kecskeméten), ezzel az egyik legsikeresebb akcióvá téve az ötletet. Több mint ezer fiatal tölthette hasznosan az idejét, miközben a rongálások, és más hasonló események mérhetően csökkentek.

Tovább is lesz?

A mintegy 21 millió forint összértékű pályázatot az adófizetők felajánlott 1 százalékából finanszírozták, és nincs kizárva a folytatás sem. Elvégre Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Társaság ügyvezetője, a bűnmegelőzési bizottság városrehabilitációs szakértője szerint „a programok során rengeteg tapasztalat gyűlt össze, így a civil oldalon megvan a tudás ezek folytatásához”. A plázáknak is megéri, elvégre náluk nem lesz óránként több tízmilliós forgalmi kiesést okozó bombariadó, vagy zavaró rongálások - sőt, sok pluszvendég is érkezik. Kecskeméten és Győrben már tervezik a program folytatását.

Azonban a válság miatt meglehetősen csökkent az erre felhasználható pénz, ráadásul egy törvénymódosítás miatt már nem lehetne az adó felajánlott egy százalékából sem megoldani az ilyen pályázatokat. Pedig működésüket az is bizonyítja, hogy a Csepel Pláza 2007-ben részt vett egy ilyenben és annyira jól sikerült, hogy azóta önerőből szervez hasonló programokat. Megoldás lehetne az Új Magyarország Fejlesztési Terv, hisz annak városrehabilitációs projektjei keretében lehetne támogatást nyerni az ilyen rendezvényekre - legalábbis elviekben.

Azonban már maga a probléma megléte felveti azt a kérdést, hogy nem plázásodunk-e el túlságosan? Elvégre a kulturális sokszínűség nem összevonható egyetlen hatalmas, minél több profit elérésére hajtó épületkomplexumban. A fiatalok többsége így is több plázát látott, mint természeti környezetet (Budai Vár környéke, Hüvös-völgy, vagy akár a Margit-sziget) - múzeumokról, színházakról, vagy más kulturális helyekről nem is beszélve. Sokak szerint egy „ki a plázából” projekttel sokkal jobban lehetne megmenteni az épületgigászokat és a benne tartózkodókat - és még a kultúrát is jobban ápolnák.