Olaj Kubában?

A kommunista Kuba egyik legnagyobb gondja mindig is az volt, hogy a gazdaság motorjának számító kőolajat külföldről kellett behoznia. A kubai mezőgazdaság és turizmus átlagon felüli teljesítménye hosszú évtizedeken keresztül biztosította (és biztosítja ma is) a rendszer működőképességét, viszont az ipari fejlesztések tekintetében hosszú idő óta nincs előrelépés.

Kuba minimális olajtartalékkal rendelkezik, ezért a szükséges mennyiséget mindig is exportból szerezte be. Az USA által a mai napig fenntartott kereskedelmi embargó miatt egy csepp olaj sem jön az Egyesült Államokból, így a szükséges mennyiség túlnyomó részét korábban a „baráti” Szovjetunióból, manapság pedig főleg Venezuelából importálják.

Az olajban gazdag Venezuela a Castro-Chavez, azaz a „mester és tanítványa” viszonyra tekintettel a piaci árnál lényegesen alacsonyabban ad olajat Kubának, amiért az még „természetben” is megfizeti ennek az árát, mert egy korábbi megállapodás értelmében kórházakat épít, illetve fejlett orvosi technikákat ad át és orvosokat küld a latin-amerikai országba.



A dél-amerikaiakkal való viszony mellett Kuba igyekszik felmelegíteni a régi „harcostársával”, Oroszországgal való kapcsolatát is.

Az orosz-kubai kapcsolatok az utóbbi időben újra a régi fényükben ragyognak, köszönhetően a kölcsönös gazdasági érdekeknek. Az utóbbi időben ennek megfelelően számos szerződést kötöttek meg egymással a felek, a legújabbakat éppen a héten szignálták.

Az orosz vezetés igen magas rangú képviselője, Igor Szecsin miniszterelnök-helyettes négy szerződést írt alá a kubai partnerével arról, hogy a szigetország partjai közelében lévő kőolajat orosz cég hozhassa felszínre. A szerződések az orosz

A kubai állami médiajelentések szerint Igor Szecsin orosz miniszterelnök-helyettes négy szerződést írt alá, amelyek kutatási jogokat biztosítanak Oroszország részére. Az orosz Zarubeznyeft így nemcsak a kutatási jogokat kapta meg, hanem a kubai Cubapetroleo állami vállalattal közösen fúrásokat is végezhet.

Az oroszok ellentételezésként 150 millió dolláros kedvezményes kamatozású hitelt nyújtanak kubai építőipari és mezőgazdasági cégeknek ahhoz, hogy azok modernizálni tudják a technológiájukat és a gépparkjukat.

Megéri a feleknek?

A megkötött szerződések vitán felül jó befektetésnek minősülnek mind Oroszország, mind Kuba számára. Az oroszok tovább folytathatják gazdasági terjeszkedésüket, ami most Európában megakadni látszik, így elsősorban Afrika és Dél-Amerika felé fordul.
Ezekben a régiókban ugyanis tárt karokkal várják az orosz vállalatokat (s persze elsősorban a kitermelési jogokért kapott orosz pénzt), s az oroszok számára is kedvezőek a feltételek, mert viszonylag olcsón és gyorsan juthatnak újabb forrásokhoz, illetve újabb üzletekhez a nagy orosz olajipari vállalatok.

A kubaiak pedig hatalmas mennyiségű „saját” olajra tehetnek szert. De mennyit is nyerhetnek voltaképpen? Kubai becslések szerint több mint 20 milliárd hordónyi olaj lehet a tengerpart közelében (az amerikaiak azonban ezt vitatják, szerintük mindössze 9 milliárd hordónyi mennyiség van a tenger alatt).



Ha helyes a kubaiak számítása – amit egyébként a hasonló geológiai szerkezettel rendelkező területekkel való összehasonlításból kaptak –, akkor a kitermelés beindulásával Kuba a világ 20 legnagyobb olajkitermelő országa közé kerülne.
Szakemberek szerint a fejlett orosz technológia alkalmazásával Kuba kitermelő-kapacitása megközelítené az Egyesült Államok termelését, és majdnem kétszerese lenne a mexikóinak. De ami a legfontosabb: gyakorlatilag önellátóvá tenné az országot a következő 50-60 évben!

A kubai olajlelőhelyek kiaknázása nemcsak a kubai gazdaságot pörgetné fel, hanem az ország politikai berendezkedését is megmentené. Sőt! Ha az elkövetkezendő évtizedekben még tovább emelkedi az olaj ára (ami valószínűsíthető, lévén a készletek kimerülőben vannak), akkor a jelentős exportbevételekből Kuba olyan jólétet tudna biztosítani az állampolgárainak, mint például Dubai, amire sok szakértő már most is rásüti a „megvalósult kommunizmus” jelzőt.