Retkes: csak a romákkal együtt emelkedhetünk fel!

Ezen a napon emlékeznünk kell rá, hogy bár a magyar romák tömeges meggyilkolása Auschwitzban és más haláltáborokban történt, de az odáig vezető szégyenteljes út Magyarországról indult.

A magyarországi romák állami szintű üldözése 1916-ban kezdődött, amikor rendeletet hoztak a vándorló cigányok nyilvántartásba vételére, testi megjelölésére, a "renitensek" állami munkatáborba helyezésére. Endre László, a későbbi hírhedt belügyminisztériumi államtitkár az 1920-as években már arról beszélt, hogy nem kívánatos a magyarok és romák keveredése, ezért tiltani kell a vegyes házasságokat. 1928-ban rendelet született az országos cigányrazziák megtartásáról, ezeket évente többször meg is szervezték a magyar hatóságok. 1938-ban állami rendelet minősítette a cigányságot megbízhatatlan csoportnak. 1941-ben magyar hatóságok hajtottak német hadműveleti területekre több mint ezer kárpátaljai romát, ahol az SS halálbrigádjai többségüket kivégezték. Magyarországon 1943-tól folyamatosan hurcoltak romákat kényszermunkára, több megyében mezőgazdasági kényszermunkatáborokba. 1944-ben pedig magyar hatóságok állították fel országszerte a cigány gyűjtőgettókat és szervezték meg a cigány munkaszolgálatos századokat. Ezt követően indultak el a vonatok a haláltáborokba. Nem tudjuk, hány roma honfitársunkat veszítettük el Auschwitz-Birkenauban, Buchenwaldban vagy Dachauban, de azt igen, hogy 65 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 2-án háromezren pusztultak el közülük egyedül Auschwitzban.

Ezen a napon arra a tragikus folyamatra kell emlékeznünk, ami magyar honfitársaink megbélyegzésétől és kirekesztésétől meggyilkolásukig vezetett. Ma ismét egyre többen és egyre hangosabban követelik a magyar cigányság elkülönítését az iskolákban, falvakban, intézményekben. Csecsemőket minősítenek született bűnözőnek, etnikai problémaként állítva be súlyos, megoldatlan szociális kérdéseket. Két hónappal ezelőtt egy szélsőjobboldali párt jórészt cigányellenes politikájának és a romák lakta településeken masírozó félkatonai szárnyának köszönhetően ért el sikert az európai parlamenti választásokon.

Ez ellen a riasztó és szégyenteljes folyamat ellen minden tisztességes magyar demokratának fel kell emelnie a szavát! A roma holokauszt tragédiája arra tanít, hogy nem roma származású honfitársainkat, hanem az őket kirekeszteni kívánó nemzetellenes politikai erőket kell szavakkal és tettekkel kirekeszteni magunk közül. Veszélyes tévút, ha a rasszista retorika politikai sikerét demokratikus pártok úgy értékelik, hogy érdemes engedményeket tenni a cigányellenes indulatoknak.
A Szabad Demokraták Szövetsége alakulásának pillanatától kezdve felemelte a szavát a roma kisebbség megbélyegzése ellen. A cigányság szociális integrációja azonban a rendszerváltás óta alapvetően sikertelen maradt Magyarországon - sajnos azokban az években is, amikor az SZDSZ kormányon volt. A sikertelenségre azonban nem lehet az apátia a válasz. Újra fel kell tennünk az SZDSZ Elvi Nyilatkozatában és a Rendszerváltás programjában megfogalmazott kérdéseket és meg kell kísérelnünk új, működőképes, gyakorlatias válaszokat adni rájuk. A magyar nemzet felemelkedése nem képzelhető el a roma kisebbség felemelkedése nélkül. Solt Ottilia, Kemény István és Csalog Zsolt szellemi örökségére ma nagyobb szükség van, mint valaha!