Egy romagyilkosság utóélete
Ma még mindenki Kislétára figyel, a tapasztalatok alapján azonban nem soká tart már a köz érdeklődése. Néhány nap, és a nem egész kétezres szabolcsi falucska ismét egy lesz a többi közül. Magára marad a problémáival együtt.
2009. augusztus 5. szerda 16:42 - Nagy András
Nagycsécs, Tiszalök, Tatárszentgyörgy, Kisléta…
A hétfő hajnali romagyilkosság után sokadjára bolydul fel az ország. Az áldozatok, a közeli hozzátartozók, a környékbeliek, a roma társadalom rettegve várja, hol, melyik településen súlyt le ismét a közszájon már csak halálbrigádként forgó bűnszövetkezet.
.jpg)
A rendőri szervek megerősített biztonsági intézkedésekről szónokolnak, az ügyben eljáró nyomozó hatóságok egészében véve hallgatnak, a politika számot ad és számot kér, mindenféle megoldási javaslatokkal áll elő, a média a nyilatkozatok helyszínére loholva igyekszik lépést tartani az eseményekkel, a közvélemény pedig találgat: kik állhatnak a történtek mögött? Mi motiválja az elkövetőket arra, hogy ártatlan embertársaikat mészárolják?
Ezután eltelik néhány nap, és az élet visszarendeződik a „rendes” kerékvágásba. A brutális kivégzés hírét újabb szenzációk veszik át, s abban a pillanatban, hogy a nyilvánosság leveszi tekintetét az eseményekről, a döntéshozók figyelme is más ügyek felé fordul.
Bizony, a gyilkosságokhoz hasonlóan a tragédiákat követő históriák is kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Így volt ez Nagycsécs esetében éppúgy, mint Tatárszentgyörgy vagy Tiszalök borzalma után. Ma még az ország Kislétával van elfoglalva, ma még ezrek kattintanak a mindössze négyszázaléknyi roma kisebbséggel bíró kis szabolcsi falucska honlapjára, valamint a gyilkosságról szóló híresztelésekre. Ma még mindenki, akinek módjában áll, a segítségét, a támogatását, vagy épp az igazságot ígéri.
Holnap Kislétának is szembe kell néznie azzal: hosszabb távon jórészt csupán magára számíthat a kedélyek lecsillapításában. A tettesek utáni hajtóvadászatból a helyi rendőrség egyetlen esetben sem veheti ki a részét, legfeljebb a rendszeres és korrekt tájékoztatásban bízhat. Marad tehát az áldozatok segítése, valamint helyiek mindennapos biztonságérzetének javítása. Megfelelően képzett szakemberek és persze szükséges anyagiak híján azonban mindez lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Akkor még egyszerűbben:
Mivel nagyon elfáradtam az utóbbi napok vitáiban, és meggyőződésem, kedves 105105, hogy Ön egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja megérteni az álláspontomat, azt nem kívánom, és nincs is már lelki erőm újra kifejteni. Ha tényleg meg szeretné érteni – és csakis akkor -, mit, hogyan gondolok erről a problematikáról, kérem olvassa el a hozzászólásaimat az alábbi helyeken:
http://www.hirextra.hu/2009/08/03/ujabb-romagyilkossag-ez-tortent-kisletan/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/03/kisleta-az-orfk-a-romatamadasok-koze-sorolja/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/05/komoly-dolgokra-keszulnek-a-magyar-ciganyszervezetek/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/05/tervszeruen-irtjak-a-romakat/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/06/miklyen-indokkal-gyilkoljak-a-romakat/;
Az egyszerűség és érthetőség kedvéért:
1. Nem vagyok sem cigánypárti, sem cigányellenes.
2. A törvényes rend, és ahol csak lehetséges, az igazság FELTÉTLEN híve vagyok, minden létező szempontból.
3. Szeretek tisztán, szabadon és felelősséggel gondolkodni, még ha ettől esetenként jól el is fáradok.
4. Az 1. pontból adódóan nem csak a cigányok, hanem mindenki miatt aggódom, beleértve az ön gyermekeit, hozzátartozóit is, és ezt hiába is akarná megtiltani nekem.
5. Elképzelhetetlennek tartom, hogy problémák, konfliktusok erőszakkal, fegyverekkel megoldhatók lennének.
6. Törvényes rendpárti lévén, megengedhetetlennek (és gyűlölet vezérelte, vak, öngyilkos ostobaságnak is) tartom az erőszak alkalmazását a konfliktusok megoldására minden civilizált társadalomban, főleg, ha a szóban forgó társadalom „jogállamként” emlegeti önmagát, és hajlandó legalább minimális tiszteletet tanúsítani önmaga iránt (pl. nem veszi semmibe a saját alaptörvényét – is).
Ahogy már említettem, nagyon elfáradtam ebben a vitában, amely sajnos ezideig nem tudott bennünket közelebb vinni egy mindannyiunk által elfogadható megoldáshoz. Mivel azt nem akarom megkockáztatni, hogy Ön is visszaküldjön a könyvek, tanulmányok valóságtól elrugaszkodott, semmitmondó, haszontalan birodalmába, nem terhelem bibliográfiai adatokkal, hisz valószínűleg úgysem áll szándékában megérteni ezt a tényleg hallatlanul bonyolult, évszázados gyökerű problémát.
A lelkem mélyén azért reménykedem abban, hogy a tisztánlátásban jelenleg Önt akadályozó indulatai csillapodni fognak, és higgadtan mérlegelve, a saját – vitathatatlanul nem csekély súlyú - sérelmei ellenére, másként tekint majd az egyre szorongatóbb közös dolgainkra, egyebek között kimerítő vitánk tárgyára is.
Mindenben a legjobbakat kívánom Önnek és mindannyiunknak, akik ebben az agyongyötört országban próbálkoznak az életben maradás művészetével!
Novák László – Szeged, 2009. augusztus 9.
Azért nekem Drvida augusztus 6-i (17:26) hozzászólása sem tűnik olyan egyértelműen védőbeszédnek. Az utalásod nyomán újra, figyelmesen elolvasva, azt érzem, hogy mélyen elítéli - és indulatosan minősíti is - a történteket, de van ott valami a "fullverdás díszromákról" is. Úgy érzem, kicsit félreértitek egymást. Talán azért is, mert egy hozzászóló helyesírásának - szerintem se helyénvaló - kritizálásával ellenszenvessé tette magát.