Visszafelé forog a bolygó!

A bolygót az Egyesült Királyság több egyetemének közös vállalkozásaként üzemeltetett WASP (Wide Area Search for Planets) projekt keretében fedezték fel a genfi obszervatóriummal együttműködésben. A felfedezés David Andersen (Keele-i Egyetem) és Amaury Triaud (genfi obszervatórium) nevéhez fűződik - olvasható a SPACE.com csillagászati hírportálon.

A WASP-program keretében kis átmérőjű objektívekkel rengeteg csillag fényerősségmérését (fotometriai mérését) végzik el automatikusan, majd a mintából szintén automatikusan kiszűrt "gyanús" objektumokat nagyobb távcsövekkel, célzott megfigyelésekkel vizsgálják tovább, megerősítve vagy elvetve a vizsgált csillag körüli bolygó létezését.

A projekt két, teljesen automatikus üzemmódban dolgozó kamerarendszert használ, az egyik La Palma szigetén,a másik pedig Dél-Afrikában működik, így a megfigyelésekkel az egész égboltot lefedik. Mindkét bázison nyolc nagylátószögű kamerából álló robotteleszkóp végzi folyamatosan a csillagok fotometriai mérését. A távoli napok körül keringő bolygók ugyanis szerencsés esetben eltakarják a messzi csillag korongjának egy nagyon kis részét. Ez egy parányi fényességcsökkenést okoz, amiből következtetni lehet a távoli bolygók létezésére. A mostani a 17. Naprendszerünkön kívüli, úgynevezett exobolygó, amelyet a WASP-projekt keretében fedeztek fel.

A csillag, s a bolygója, a WASP-17 jelű planéta ezer fényévnyire van Naprendszerünktől. A felfedezők szerint a WASP-17 retrográd mozgása a jelek szerint annak köszönhető, hogy túl közel került egy nagyobb bolygóhoz. A két planéta közötti gravitációs kölcsönhatás "fordíthatta" meg a WASP-17 jelű bolygó keringésének irányát.
A WASP-17 tömege fele akkora, mint a Jupiteré, mérete viszont a kétszerese. Ennek folytán a bolygó sűrűsége hetvenszer kisebb, mint Földünké.

"Ez egy +felfúvódott+ bolygó" - jegyezte meg Coel Hellier, az angliai Keele-i Egyetem professzora, aki szerint e "püffedtség+ a WASP-17 elliptikus pályájával magyarázható. A bolygó hol túl közel kerül a csillagához, hol pedig igen messzire távolodik el tőle, e szélsőségesen váltakozó hatás feszítheti a feltételezések szerint a bolygót, amely ily módon "fúvódott fel".