Az Egyesült Államok Latin-Amerikával kapcsolatos politikájában is hatalmas változás következett be Barack Obama hivatalba lépésével. Az addigi következetes amerikai külpolitikában éles váltás történt. Az Egyesült Államok addig azokat a dél- és közép-amerikai országokat támogatta, amelyek az USA-val baráti viszonyt ápoltak. A múltban nem volt ritka az sem, hogy – először gazdasági, majd katonai – szankciókkal sújtsák az USA-ellenes országokat.

Egykor hiperaktív volt az USA

Az Egyesült Államok diplomáciája és a hírszerzése hosszú évtizedeken keresztül mindent megtett annak érdekében, hogy a térségben ne kerülhessenek kormányra USA-ellenes erők, illetve ha már kormányra kerültek, akkor elhatárolódjanak tőlük, illetve kemény szankciókkal gyengítsék a hatalmukat.

A gyors és semmiképp sem fájdalommentes kormányváltásoknak és rivalizálásoknak persze a meglehetősen szegény országok lakossága itta meg a levét. Az emberek kénytelenek voltak tétlenül figyelni a különböző puccsokat.

Az elmúlt néhány évben azonban megváltozott a latin-amerikai régió országaiban a hangulat. Egyre-másra jutottak hatalomra a baloldali erők, mégpedig nem is akárhogyan: (többségükben) demokratikus választások útján. Ezek a pártok, illetve politikai vezetők népszerűségüket többnyire a helyenként igen erős USA-ellenességüknek is köszönhették.

A Bush-kormány képtelen volt kezelni a megváltozott helyzetet. Az addigi amerikai külpolitikai gyakorlatot követve ugyanis fagyos viszonyt alakított ki ezen országokkal (a legdurvább viszont Venezuelával tartották fenn, aminek az lett az eredménye, hogy kiutasították a caracasi amerikai nagykövetet). A megcsappant amerikai pénzügyi segítségnek és több fontos beruházás leállításának „köszönhetően” ezen országon USA-ellenessége soha nem látott szintre erősödött.

S bár érthető volt az amerikaiak álláspontja, mégis az, hogy ez a – minden párbeszédet lehetetlenné tevő – merev elzárkózás nem volt kifizetődő. A latin-amerikai országok ugyanis a korábbinál szorosabb együttműködésbe léptek egymással és más nagyhatalmakkal (pl. Oroszország, Kína) is.

Az Egyesült Államok számára ez a tendencia beláthatatlanul káros következményekkel járna, mert nem szolgálja az érdekét az, hogy egyrészt jelentős pozíciókat veszítsen ezekben a nyersanyagokban (főleg szénhidrogénekben, olajban és földgázban) gazdag országokban, másrészt az, hogy a kábítószer-maffiák elleni küzdelem (jelentős amerikai beavatkozás, illetve fegyveres segítség nélkül) mérséklődjön.

Obama álláspontja

Barack Obama „Változás!” jelszava főleg az USA külpolitikájában bír jelentőséggel. Az amerikai vezetés megváltoztatta többek között a Közel-Kelettel, Iránnal, Kubával és Venezuelával kapcsolatos álláspontját is. A „tiszta lap”, az újrakezdés lehetőségét ajánlották fel ezen népekkel, országokkal kapcsolatos viszonyukban.

Obama mind a mai napig hangsúlyozza azt, hogy minden népnek joga van demokratikus úton megválasztania a vezetőit és ezt minden országban (így az Amerikai Egyesült Államoknak is) tiszteletben kell tartania. Az amerikai elnök nemcsak az elvek szintjén beszélt erről, hanem a gyakorlatban is e szerint jár el. A közelmúltban ezt egy igen szemléletes példa is alátámasztotta.

Az egyik közép-amerikai országban, Hondurasban államcsíny történt. A megválasztott elnököt egy katonai puccs buktatta meg. Manuel Zelaya elnök nagy barátja többek között Hugo Chávez venezuelai és Raúl Castro kubai elnöknek is és rengetegszer bírálta az Egyesült Államokat. Megbuktatása így korábban elnyerte volna az USA majd’ minden vezetőjének tetszését. De nem Obamáét.

Ő ugyanis ez esetben épp ellentétesen cselekedett elődjeivel: elítélte a puccsot és gazdasági szankciókat helyezett kilátásba.

Eredményes lehet?

Barack Obama legfontosabb külpolitikai célja az Egyesült Államokkal szembeni bizalmatlanság csökkentése. Ebbe szervesen illeszkedik a Latin-Amerikával kapcsolatos politikája is. Korábban már több gesztust, illetve érdemi lépést is tett a Kubával és Venezuelával fenntartott „hidegháborús” viszony enyhítésére, s a jövőben várhatóan további lépéseket is fog tenni.

Az elnök politikáját azonban nem mindenki nézi jó szemmel. Szép számmal akadnak bírálói országon belül és külföldön is. A republikánus, jobboldali ellenzék azt veti a szemére, hogy engedékeny politikájával bátorítja az USA-ellenes kormányokat, így kiszolgáltatva a térség népeit a demagóg politikai erőknek.

Az egyre növekvő számú külföldi kritikák közül pedig ehelyütt Dél-Amerika fenegyerekének, a venezuelai elnöknek a legújabb nyilatkozatát érdemes kiemelni.
„Nem kérjük Önt, Obama, hogy lépjen közben Hondurasban. Épp ellenkezőleg, azt kérjük, hogy a „Birodalom” tartsa távol magát Hondurastól és tartsa távol a karmait Latin-Amerikától” – mondta Hugo Chávez.

Az, hogy Obama lépése nem váltott ki osztatlan elismerést Chávezből, nem csoda, mert ha – az amerikai elnök ügyes politikájának köszönhetően – a régió országainak vezetői a jövőben újra Amerikát tekintik a fő partnerüknek, akkor nem lesz szükségük korábbi mentorukra, aki történetesen nem más, mint maga Chávez.