A most közzétett legújabb államháztartási adatok szerint Japánban is hamarosan véget érhet a válság. Ezt a hírt kürtölte szét a legújabb japán GDP-adat ismeretében a világsajtó. Vajon tényleg a végéhez közeledik a válság a szigetországban vagy a bejelentés csak a túlontúl optimista és elhamarkodott eufória újabb jele?

Tényleg vége?

„Vége a recessziónak”, „vissza a növekedéshez” – ilyen címekkel jelentették be a különböző médiumok azt, hogy a világ második legnagyobb gazdasága újra emelkedő tendenciát mutat.

Németország és Franciaország után Japán a harmadik fejlett gazdaságú ország, amely „látja a fényt az alagút végén”, azaz az idei év második félévére jelentős gazdasági fellendülést jelez.

Ami a tényeket illeti: a második negyedévben 0,9 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez képest, ezzel pedig a növekedés éves szinten számítva 3,7 százaléknak felel meg. Ez az – első látásra kiválónak tűnő – eredmény a japán kormány erőfeszítéseit dicséri. A kabinet gazdaságösztönző intézkedései (többek között az exporttámogatások növelése) hatására ugyanis beindult a belső (lakossági) fogyasztás, és az export is felpörgött. Főleg az autók és az elektronikai cikkek kivitele növekedett ugrásszerűen (6,3 százalékkal).

A gazdaságba (és a bankokba) öntött tengernyi pénz tehát megtette a hatását: emelkedésnek indult a rekordméretű recesszióban lévő (a tavalyi utolsó és az idei első negyedévben a második világháború utáni legnagyobb zuhanás következett be) japán gazdaság. Az összesen 25 trillió jen, azaz több mint 263 milliárd dollár állami pénzzel a vállalkozások közvetlen támogatásától az iskola-felújításokig rengeteg programot finanszíroznak, így számos lehetőséget adva a „fogyasztásra”.

Könnyen visszaeshetnek

Ez a fellendülés azonban törékeny lábakon áll. A növekedést szinte teljes egészében csak a közvetlen állami pénzek okozták, s nem a magánszektor beruházásai. Az állami támogatási „lufi” kipukkanásával ezért – a céges beruházások további visszafogása mellett – hamar újra a lejtőn találhatják országukat a most még fellélegző japán politikai és gazdasági vezetők.

A japán válságkezelés ugyanis semmiféle különbséget nem mutat az európai vagy az amerikai válságkezeléshez képest. A válságkezelő intézkedések csupán hatalmas állami pénzek „beleöntése” a gazdaságba, nem pedig a mélyebb strukturális reformok végrehajtása. A japán adó- és az egészségbiztosítási rendszer reformja pedig már régóta esedékes lenne.

Ráadásul van más baj is. Például a munkanélküliség. A munkanélküliségi ráta jelenleg hat éves csúcson áll, amely 5,4 százalékot jelent. Ezen kívül a bérek is folyamatosan csökkennek. Így a növekvő fogyasztásban nagyobb szerepe van az alacsony olajárnak is.
A most publikált gazdasági adat jobbkor nem is jöhetett volna a kormányzó Liberális Demokrata Pártnak. A hónap végén tartandó parlamenti választásokra így némi muníciót adhat nekik a sikeres válságkezelés, bár várhatóan így sem kerülhetik el azt a szégyent, hogy kikerüljenek a hatalomból (amire az elmúlt félszáz évben eddig egyszer volt példa).

Az augusztus 30-ai választásokat várhatóan a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Demokrata Párt fogja nyerni, amely ambiciózus programmal készül a kormányzásra. A program többek között a családtámogatások növelését, a tandíjmentességet és a kisebb adókat irányozza elő. Közgazdászok épp ezek miatt tartanak attól, hogy visszafordulhat a gazdaság. Számítások szerint ugyanis – már persze, ha megtartják az ígéreteiket – a jelenlegi GDP 180 százaléka (!) biztosítaná az államháztartási egyensúly fenntartását…