A készülék két-két könnyű, titánból készült és az igazira csatolható exoszkeletikus combcsontból, illetve lábszárcsontból áll, amelyek csuklósan kapcsolódnak egymáshoz és a derékhoz. A csuklókba szerelt kis elektromotorok mozgatják a "csontozatot". A vállra szerelt dőlésérzékelő segíti a használót a megfelelő testhelyzethez igazított lábmozgatásban.

A lényeg azonban a hátra csatolható, az áramforrást és a vezérlést magában foglaló, kis hátizsák méretű tartályban rejlik, amelynek a "lelke" a rendkívül modern algoritmikus szoftver. A felhasználó az egyik csuklójára szerelt gombokat nyomogatva vezérelheti a ReWalkot különböző üzemmódokban - előrehaladás, fordulás, sietés, séta, lépcsőn járás. A biztonság kedvéért azonban ajánlatos járókeret vagy mankó használata is.

A Popular Science szaklap beszámolója szerint a tíz év alatt külső támogatásokkal kétmillió dollárért kifejlesztett ReWalk már jól működő prototípusát maga Amit Goffer már nem használhatja, mert a két évtizednyi kerekesszékben töltött idő alatt alaposan meghízott. Ezért most "bejáratós" munkatársa az a 41 éves, ugyancsak 20 évvel ezelőtt deréktól lefelé megbénult, de izmos alkatú Radi Kaiof, aki a készülék és két mankó segítségével végre ismét tud közlekedni.

Kaiof az amerikai folyóiratban a találmány fontosságának érzékeltetéséül elmondta, hogy "végre szemtől szembe válthatok szót az emberekkel, és nem alulról felfelé, a kerekesszékben kucsorogva. Ez egy más, teljes életlehetőség".

Bár máris nagy az érdeklődés a ReWalk iránt, Goffer tovább dolgozik rajta. Terve, hogy még az idén 20 kilogramm alá csökkentse a készülék teljes súlyát. Jóllehet még a jelenlegi változattal is folynak a klinikai próbák, a könnyebbel nem csak hazájában, hanem az Egyesült Államokban is terve vették a tesztelést, illetve siker esetén a szériagyártást. Jelentkező akad bőven az Egyesült Államokból is: ugyanis az 1991-es Öböl-háború, majd az iraki és most az afganisztáni hadműveletek következményeként nagyon sok a hasonlóan sérült, szaknyelven paraplegikus amerikai katona.