Szilvi új szerelmével, Sebestyénnel utazhatott ki a szerencsejátékok Mekkájába, hogy egy teljes héten át élvezhessék Las Vegas csillogását, elbűvölő vonzerejét, nem mindennapi látványosságait, utánozhatatlan hangulatát.

Már a szálloda, amiben megszálltunk, rögtön levett minket a lábunkról, mivel úgy van kialakítva a belső tere, hogy az épület körülölel egy mesterségesen létrehozott tengerpartot, homokos partszakasszal, pálmafákkal, ahogy a valóságban is létezik: igyekeztem sűrűn kihasználni a hotel beach-ét. Mivel én imádok napozni, gyakorta heverésztünk párommal a vízparton, ott nyertem el gyönyörű színemet: remélem, sokáig nem kopik le rólam! – áradozik Szilvi az emlékek hatására.

A Rio nevű luxusszálloda nem csupán Szilviéknek adott otthont, hanem a WSOP világversenyeinek is. A tavalyi Miss Hungary az Everest Poker meghívottjaként több ezer, a világ minden sarkából érkező és profinak számító játékosa között indulhatott a WSOP egyik versenyén. Bár Szilvi kezdő játékosnak számít, többek szerint született tehetsége van a pókerhez, ő pedig egyre gyakrabban, egyre nagyobb élvezettel és egyre ügyesebben forgatja a lapokat az asztalnál.

Megérkezésünk másnapján már be is kellett ülnöm a játékasztalhoz: a termet nem úgy kell elképzelni mint a hazai kaszinókat, itt ugyanis kétszáz asztal volt a hatalmas területen. Délben kezdődtek a versenyek, 2800-an indultunk, és nekem több órán át sikerült játékban maradnom. Mire kiestem, már a fele társaság nem volt sehol, büszke is vagyok, hiszen profi játékosokat sikerült magam mögé utasítanom. A pókervilág sztárjait eddig csak tévében láttam, most pedig „élő, egyenesben” ott jöttek-mentek és persze játszottak körülöttem! Ez számomra inkább inspiráló volt, mintsem félelmetes. Volt pár nagy név, akikkel közös fotó is készült: Daniel Negreanu, Doyle Brunson illetve Mike Caro a póker legendás nagy öregjeinek számítanak, boldog vagyok, hogy találkozhattam velük! Azért a magyar pókerezők koronázatlan királyával, Traply Péterrel – alias Bélabácsi – is sikerült kezet ráznom, de vele csak az egyik szünetben tudtam szót váltani, mert ő iszonyatosan koncentrál játék közben, nem kommunikál senkivel, velem ellentétben, aki legtöbbször folyamatosan beszélek az asztalnál..

Szilvinél két éve tart a póker iránti szerelem, azóta olyan gyakran játszik itthon és külföldön, amilyen sűrűn csak alkalma adódik rá, hogy fejlessze a játéktudását. Lelkesedésének is köszönheti, hogy az Everest Poker őt delegálta a világversenyre. Távol álljon tőle, hogy profinak nevezze magát, viszont sokat javult az utóbbi időben, és a Las Vegas-i megmérettetés előtt rengeteget készült, még közvetítéseket is óraszám nézett a nemzetközi sportcsatornákon. Amerikában pénzt ugyan nem sikerült nyernie, viszont amióta hazajött, már megduplázta egy kaszinóban a tétét, egy tegnap lezajlott budapesti versenyen pedig második helyezést ért el.

Las Vegasban nagyon örültek nekem mindkét asztalnál férfi játékostársaim, meg is kérdezték, ki vagyok, mivel látták, mennyit fotóznak engem. (Örülök, hogy nyilatkozhattam a legnagyobb amerikai sporttévének!) Mikor megmondtam, hogy magyar szépségkirálynő vagyok, elismerően gratuláltak, ami nagyon jólesett nekem persze. A kiesésemnek már nem örültem ennyire: bár nekem voltak jobb induló lapjaim, sajnos beerősödött az ellenfél. A legviccesebb azonban mégis azt volt a dologban, hogy mind a kiejtőm, mind pedig az összes többi, asztalnál ülő férfijátékos bocsánatot kért tőlem a vereségemért….

Szilvi járt már Amerikában - édesapja egy darabig Floridában élt - , viszont Vegasba most jutott el első ízben.

Elképesztő ez a város, minden a szerencsejátékokról szól! Úton útfélen játékgépekbe, kaszinókba botlik az ember, ki sem lehet kerülni. Én nem vagyok szerencsejátékos, a póker az egyetlen hobbim, de én sem tudtam ellenállni, és odaültem pár félkarú rablóhoz, a szerencsekerékhez, a blackjack asztalhoz, meg a párommal kipróbáltunk néhány egyéb játékot is, például a Craps (Kocka) nevű játékot, amit eddig csak filmekben láttam, és nagyon élveztem, hogy élőben kipróbálhatom.

A kaszinók világából kiszabadulva Szilvi és Sebestyén nemcsak napozással töltötte az egy hét vakációt: természetesen vásárolgatásra, városnézésre, izgalmas dolgok kipróbálására is jutott idő.

Olyan sminkeket vettem magamnak, amiket imádok, viszont nagyon drága, Vegasban pedig épp nyári árleszállítás volt! Egy-két ruhával is megleptem magam, viszont Sebestyénnel leginkább szórakozásra költöttük el a pénzünket. Felmentünk például a Sztratoszféra elnevezésű szálloda tetejére, ami tulajdonképpen egy nagyon magas torony: itt apró szerkezetekbe kell beleülni, ami pörög körben, kivisz jó messzire, majd elkezd lefelé zuhanni az iszonytató mélységbe! Egy másik hasonló „jármű” egyfajta sínen siklik lefelé, óriási sebességgel: mindkettő rettentő félelmetes, de én imádom az ilyesmiket, Sebestyén pedig az én kedvemért hajlandó volt velem felülni mindegyikre. Megnéztünk jópár hasonlóan egyedi hotelt a közelünkben, és szerettük volna látni a világhírű Nap Cirkusza előadását is, de kiderült, hogy hónapokra előre elkeltek rá a jegyek, így arról lemaradtunk.

Sebestyén borász, így nem csoda, hogy kedvesével Las Vegasban is felkerestek olyan borbárokat, ahol végigkóstolhatták az amerikai borok legjavát.

Kaliforniai és dél-amerikai nedűket kóstoltunk legszívesebben, de a legnagyobb élményt az egyik borbár maga adta: jégből készült benne minden, vagyis a falai, a bútorai, a pultja, a székei, az asztalai, és természetesen a poharak is, amikből ittunk, én bele is haraptam a sajátomba! A 45 fokos kinti hőmérséklet után vicces volt bent kabátban és gumicsizmában szürcsölgetni a finomságokat, örök élményként könyveljük el mindketten.

Szilvi igazi szerencselányának érezheti magát, hiszen remekül alakulnak mostanában mind szakmai, mind magánéleti dolgai: hazatérve folytatja modelmunkáját, de élete első saját lakásán is nagyban munkálkodik, nemsokára teljesen be lesz rendezve az új otthon. Új szerelmével pedig a legnagyobb harmóniában élnek, és exkedvesével is barátivá szelídült mára a viszonya.

Expárom, András „váltott” minket Las Vegasban, mivel szinte egyidőben a mi hazaérkezésünkkel utazott ki oda. Ő szintén imád pókerezni, ezért is megy néha ide-oda a nagyvilágba játszani. Elegáns gesztus volt tőle, hogy amikor megtudta közös barátunktól, Sebestyén és én milyen géppel repülünk haza, elintézte nekünk, hogy a turista osztály helyett a business class luxuskényelmét élvezhessük a fedélzeten a sok órás út alatt. Tudom, hogy András nem fogja egyhamar megkedvelni Sebestyént, de nem is ez a cél: egyelőre az is örömmel tölt el, hogy mostanában András meg én egyre jobb viszonyt ápolunk egymással, a legjobb úton haladunk afelé, hogy egy nap barátok lehessünk.