Fel sem fogjuk, pedig most már nagyon időszerű lenne: a Föld lakossága hihetetlenül gyorsuló mértékben növekszik. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy egyre többen leszünk a bolygón, ám azzal a jóval veszélyesebb ténnyel már csak nagyon kevesen, hogy milyen intenzitásban növekszik az emberi populáció.

A Föld lakosságának növekedését a legjobban az mutatja, mennyi idő kellett a népesség megduplázódásához. A gyűjtögető-vadászó életmód még nagyjából szinten tartotta az emberi populációt. A mezőgazdasági forradalom után 3000 év alatt megduplázódott az emberiség lélekszáma (5-ről 10 millióra). Az időszámításunk kezdete körül már elég volt 1000 év a duplázódáshoz.

A nagy bumm

A nagy ugrás az ipari forradalommal jött, amikor is száz év alatt (1750 és 1850 között) duplázódott meg a népesség. Ekkor 1,2 milliárdan voltunk. Innentől vészes gyorsasággal folytatódott az egyedszám növekedése. 1950 és 1988 között 38 év kellett, hogy 2,5 milliárdból 5,1 milliárd ember legyen a Földön. A legfrissebb becslések szerint a hétmilliárdot 2012-ben (október 18-án, 0 óra 36 perckor) fogjuk elérni. Jelenleg, 6,79 milliárdan vagyunk.

A populáció gyors növekedését a legvilágosabban a születések és a halálozások számának változásával lehet megérteni. Ezt négy szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban sok gyermek születik ám magas a halálozási arány is, így a növekedés elhanyagolható, a népesség egyensúlyban van. Ez volt jellemző a gyűjtögető-vadászó életmódot folytató civilizációkra.

A legnagyobb növekedési szakaszok

A második szakaszban a születések száma még mindig magas, ám a halálozási arány drasztikusan csökkenni kezd. Ennek a technológiai fejlődés a fő oka. A mezőgazdasági termelés és tárolás fejlődése, a tudomány (főként az egészségügy) és az általános életkörülmények javulása a várható élettartam növekedését idézték elő. Ez a szakasz ma sok Afrikai országra jellemző.

A harmadik szakaszban a halálozások száma még inkább csökken, de a születések száma is jelentős apadásnak indul. E miatt még mindig erőteljesen növekszik a népesség, de már nem olyan mértékben, mint az előző szakaszban. Ez a szakasz jellemző a mai fejlődő világ nagy részére.

A negyedik szakaszban mind a halálozási arány mind a születési alacsony, sok helyen (pl. Magyarország vagy Németország) a népesség csökkenése a jellemző.

A probléma tehát a harmadik és negyedik szakasszal van. A fejlődő világ társadalmai most járnak ott, ahol Európa és a fejlett országok az ipari forradalom után. Ráadásul sokkal „jobb” helyzetben vannak, hiszen míg az akkori Európának magának kellett felfedeznie, kikisérleteznie, legyártania, és forgalomba hoznia azokat a gyógyszereket, amikkel le tudta szorítani a magas halálozási arányt, addig ma a már fejlett országok biztosítják ezt a fejlődőeknek.

Nagyon rossz az irány

Ez hatalmas veszélyt rejt. A humanizmus álcája mögé bújva éppen a legantihumánusabb dolgot teszik a fejlettebbek az elmaradottabb régiókkal. Lelkiismeretükre hivatkozva segély osztanak nekik, hogy megmentsék a halálra ítélt csecsemők millióit, miközben a felnevelésükhöz, a munkához jutásukhoz, és általában egy valódi élethez nem hogy nem járulnak hozzá, de a globalizáció és az újkori kizsákmányolás miatt éppen elveszik azt.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet segélyeken táplálni milliárdokat, sokkal inkább a teljes világgazdasági rendszert kellene áthangolni. Ez azonban olyan összetett gazdasági-politikai és ebből következően hatalmi kérdés, melyet nem lehet egy csapásra megválaszolni.

A Föld túlnépesedése egyelőre nem reális veszély, hiszen a bolygó eltartóképessége nagyobb annál, ahányan élünk rajta. A gond az életszínvonalban van. Ha úgy akar mindenki élni, mint egy amerikai átlagpolgár, akkor öt darab ilyen bolygóra lenne szükségünk, ha azonban elég lenne az élet fenntartásához szükséges minimum és megvalósulna a földi javak egyenlő elosztása, még bőven növekedhetne az emberi populáció.

Bárhonnan is nézzük a dolgot, egy biztos: a világ népességének ugrásszerű növekedéséért, és az ezzel együttjáró elszegényedésért a fejlett országok a felelősek, így nekik kell azon dolgozni, miként oldhatják meg ezt az egyre nehezebben kezelhető problémát.