Feltűnő, hogy 2001-2003 közötti adatokat használtak egy 2008-ban készített kutatásukhoz. Miért?

Mert ezek a 2001-es népszámlálás során begyűjtött adatok álltak időben a legközelebb a kutatásunkhoz.

Mikor lesznek ennél frissebb adatok?

2011-re várható az újabb népszámlálás Magyarországon, akkor lesz lehetőség pontosabb számításokra. A 2008 végén közzétett kutatás egyelőre csak a főbb összefüggésekre próbált fényt deríteni, 2009 szeptemberére várható egy frissebb jelentés az egészségügyi egyenlőtlenségekről, az már 2007-es adatokat is tartalmaz majd. Egyébként például a halandóság és a lakóhely közötti kapcsolat feltehetően nem változik egyik évről a másikra. Ugyanez érvényes egy-egy lakóhely gazdasági lehetőségeire is.

Mekkora publicitást kap egy-egy tanulmányuk?

Nem mondhatnám, hogy kicsit. A tavalyi kutatás például napilapokban és az elektromos médiában egyaránt nyomot hagyott, és szerintem az, hogy a témával többek között a Blikk is foglalkozott, nagyon nagy eredmény.

Az egészségpolitikára gyakorolt hatásban lemérhető a média relatíve fokozott érdeklődése? Konkrétabban: akár az Egészségügyi Minisztérium, akár annak háttérintézményei figyelembe veszik az Önök kutatási eredményeit?

Nézze, erre vonatkozóan nincsenek adataink, de én mondjuk a nullára becsülném az egészségpolitikára gyakorolt hatását a felméréseinknek. Magyarországon sajnos nem az információra, hanem a politikai érdekekre alapozott döntéshozatal honosult meg.

Mekkora összegből hozható ki egy-egy kutatás?

A tavalyi vizsgálat összköltsége durván két millió forintra rúgott, a mostani pedig mintegy három millióra.

Semmiképp sem a laikus újságíró feladata ezt megítélni, mindenesetre nem tűnik horribilis összegnek, legalábbis ahhoz képest, hogy milyen horderejű kérdésekre adhat választ egy-egy ilyen egészségügyi kutatás.

Igen, és ehhez azt tudnám még az előző kérdéshez is kapcsolódva hozzátenni, hogy alapvető információhiánnyal küzd a magyar egészségügy. Tehát ha még jönne is egy politikus, aki tényekre alapozva próbálna javítani az egészségügy helyzetén, nem tehetné, mert nincs megfelelő információs rendszer Magyarországon, amely előállítaná a szakpolitikai döntésekhez nélkülözhetetlen információkat. Igazából tehát az, hogy ilyen kevés pénzből ki lehet hozni egy-egy kutatást, nem releváns, mert ennél sokkal többet kellene költeni egészségügyi kutatásokra.

Magyar sajátosságról van szó?

Ez részben a volt szocialista országoknak az öröksége, de hozzá kell tennem, hogy míg a környező országokban hatalmas fejlődést lehet tapasztalni ezen a téren, addig ez Magyarországon zsákutcába jutott.

Mi ennek az oka?

Hazánkban a dönteni hivatottak közül sokan gondolják úgy, hogy Magyarország jó helyzetben van. Jó példa erre, hogy két éve, 2007-ben sikerrel pályáztunk a WHO-nál (Egészségügyi Világszervezet – a szerk.) arra, hogy ajánlásaik alapján elkészítsük a magyar egészségügyi információs rendszer fejlesztési tervét, de a minisztérium megtagadta a jóváhagyását azzal, hogy hazánkban megfelelő az információellátás színvonala, nincs tehát szükségünk rá, hogy fejlesszük a rendszert.

Bocsásson meg, de hogy szólhat bele a minisztérium abba, hogy Önök kinél és mire pályázzanak?

Úgy, hogy a WHO azzal a feltétellel írta ki a pályázatot, hogy csak az a pályázó kaphat támogatást, amelynek a minisztériuma is partner a projektben. Azért csinálta így, mert úgy látja, hogy feleslegesen készülnek ilyen tanulmányok, ha később nem használják fel őket. Mi a magunk részéről megnyertük az ötvenezer dolláros támogatást az országnak, csak éppen a minisztérium hozzájáruló nyilatkozatát nem kaptuk meg. Ehhez képest Szlovéniában, Csehországban vagy Szlovákiában rohamosan erősödik az egészségügyi információs rendszer.

Ez a probléma talán az egészségügyi reformokat is új megvilágításba helyezi, hiszen logikusan nézve mélyreható átalakítás nemigen képzelhető el megfelelő háttéradatok birtoklása nélkül.

Amikor Magyarországon átfogó egészségügyi reformról beszélnek, akkor valójában legfeljebb egy-egy részterületre vonatkozó ötletelésről van szó. Tehát finoman szólva sem az a szemlélet uralkodik amikor gyökeresen át akarunk alakítani egy-egy területet, hogy előtte megnézzük, hova akarunk eljutni, ehhez kiválasztjuk a megfelelő utakat, megnézzük, hogy az út megtételéhez milyen erőforrásokra lesz szükség, kikkel kívánjuk megtenni az utat stb. Nyilván nem lehet mindent egyszerre megreformálni az egészségügyben sem. Ám átgondolatlanul még részterületekhez sem szabad hozzányúlni.