Aki figyeli az Egyesült Államokban zajló egészségügyi reform kapcsán kialakuló vitát, megdöbbenhet annak hevességén. Mégha józan európai ésszel fel is fogjuk, hogy ez a kérdés számtalan országban sarkalatos pont, amely a társadalom minden rétegét, minden egyént érint, akkor is nehezen érthető miért kell ekkora hepajt csapni ebből Amerikában.

Barack Obamát a tervei miatt már egyes megszólalók Hitlerhez kezdték hasonlítani, mások pedig a bevezetendő reformok eredményeként a kommunizmus rémével ijesztgetik állampolgártársaikat.

A két oldal

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor két ideológia áll egymással szemben. Az egyik szerint a központi állam mint rendszer maga a probléma (negative state), a másik szerint éppen az segíthet megoldani a társadalmi, gazdasági gondokat (positive state). Az „állam ellenes” gondolkodók (nagy híve volt Ronald Reagan elnök) főként a republikánusok. Ők azt mondják, a központi államnak minél kevesebb helyen kell beavatkozni az Egyesült Államok életébe, így például a társadalombiztosítási rendszerbe.

A demokraták által egyre jobban favorizált álláspont éppen ennek az ellenkezője. Az állam mint összetartó erő képes egyedül megoldani a gazdasági-társadalmi problémát. Ennek kiváló bizonyítéka volt a gazdasági válságban megtett lépéssorozat, mikor állami pénzekkel mentettek meg jónéhány nagyvállalatot és bankot. Ha az állami költségvetés nem lép, akkor bizony nagyot huppant volna a teljes amerikai (és ennek folyományaképpen a világ) gazdaság.

Ám sokakat ez sem győzött meg arról, hogy az államot kellene erősíteni. Mint Halasi Endre, a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője elemzésében rámutat, az Obama által szorgalmazott egységes TB-kártya bevezetése miatt sokkal jobban aggódnak az amerikaiak, mint mondjuk a költségvetés egyensúlyáért. „A személyi igazolványt nem alkalmazó Egyesült Államokban a TB-kártya bevezetésével ugyanis története folyamán először férhet majd hozzá az állam minden polgárának adataihoz. Sokak szemében ez már maga a totalitarizmus, így lesz Obamából előbb kommunista, majd náci diktátor az ellenzéki médiában” – írja Halasi.

A reform legfontosabb lépései

Az USA egészségbiztosítási rendszere a legrosszabbak között van a világon. Rendkívül drága, és messze nem hatékony. Míg egy fő ellátására 7200 dollárt költenek el, (Svédországban 3200-t) addig az egészségügyi mutatók tekintetében a hátsó sorokban kullog a fejlett országok között. Egy WHO-tanulmány a népesség egészségügyi állapota alapján a 72. helyre sorolta az egészségügyre a legtöbbet költő országot. Ráadásul az ellátásból közel 50 millió ember teljesen kiszorul.

Lényeges eleme a a rendszernek, a biztosítási oldal sokszereplős: az állam mellett (mely 46 százalékkal vesz részt benne) jelen vannak a munkahelyi, a magán a tagállami és a katonai biztosítók. Mint Halasi megjegyzi, súlyos probléma, hogy a biztosítások nagy részét (60 százalékát) a munkahelyen keresztül kötik, az elbocsátások miatt így egyre nő azok száma, akik kiszorulnak az ellátásból.

Szakmai szempontból Halasi szerint a legtámadhatóbb eleme a reformterveknek a tovább növekvő kiadások adják. Obama szerint 50-60 milliárdból kiépíthet az új rendszer (ezt főként a gazdagabbakra kivetett adókból oldanák meg). Ezzel szemben a gazdasági elemzők 100 milliárdnál is többre teszik a felmerülő költségeket.

Hosszú még az út

Egy dologban ért csupán egyet minden szereplő: egészségügyi reformra szüksége van az Egyesült Államoknak. Ám egyelőre olyan messze vannak az álláspontok egymástól, és annyira mélyen gyökerező kérdéseket vet fel az ügy, hogy nem látni mikor és mi lesz a vége.