A polgári körök mibenléte

A polgári körök rendszere egy Magyarországon mindmáig egyedülálló képződmény. A 2002-es kormányváltás után a Fidesz „sugallatára” létrehozott körök tagjai nem kizárólag párttagok, viszont minden olyan munkát „elvégeznek”, amit a párttagoknak és az aktivistáknak kellene csinálniuk (rendezvények szervezése, reklámanyagok terjesztése, kopogtatócédulák gyűjtése stb.).

Ezt a hatalmas ingyenmunkát azonban az utóbbi években nem nagyon „honorálta” a pártvezetés, hovatovább a közelmúltban annyira háttérbe szorult a tevékenységük, hogy az átlagember azt sem tudta igazán, hogy léteznek-e még.

Pedig nagyon is fontos feladatokat szán Orbán Viktor a kis szervezeteknek. Az épp öt éve fennálló Polgárok Házában tartott köszöntőjében hosszan méltatta az eddigi tevékenységüket, s utalt arra, hogy ha megnyerik a következő választást és visszaemlékeznek a gyökerekre, akkor mindenképpen „ez a Ház” fog eszükbe jutni, azaz a végső győzelem eredője a polgári körök tevékenysége lesz.

„A polgári körök nélkül nem lenne Fidesz sem, ma szervezeti szempontból egy jelentéktelen politikai pártocska lenne. De nem az, mert a polgári körök a hátukra vették” – jelentette ki Orbán.

A Fidesz elnökének igaza van. Azelőtt – 2002 előtt – sokszor emlegették a Fideszt úgy, mint valódi alapszervezetek, valódi társadalmi beágyazottság nélküli „választási párt”. A polgári körök létrehozásával sikerült egy olyan országos szervezetet kiépíteniük, amely már nemcsak, hogy felvehette a versenyt a rivális politikai párt szervezettségével, hanem többször – mozgósító ereje révén – tudott a leghatékonyabban működő magyar pártszervezetté válni.

Ezek után könnyű belátni, hogy a polgári körök tevékenysége kulcsfontosságú lesz a következő választások is. Persze, az más kérdés, hogy két választás között hová „tűnnek el” ezek a szervezetek…

A sajtóban nem hallani róluk, Orbán sem szokta őket emlegetni a beszédeiben. Ennek ellenére a Fidesz-elnök mostani beszédéből az „jött át”, hogy rengeteget dolgoztak és több (országos jelentőségű) sikert is elértek fennállásuk hét éve alatt.

Mit csináltak egyáltalán?

Orbán Viktor beszédében konkrétumokat is megemlített. Szerinte a polgári köröknek köszönhető többek között az, hogy a Szent Korona továbbra is a Parlamentben van, a Terror Háza továbbra is viselheti a nevét, illetve a Nemzeti Színház is ott van, „ahol lennie kell”. A Fidesz számára oly fontos szimbólumok megmaradását tehát a polgári körök javára írja Orbán. Felmerül a kérdés, hogy miért is teszi ezt? Hiszen a polgári körök egyik esetben sem voltak sem döntéshozó, sem nyomásgyakorló pozícióban.

Feltehetően az összetartozás-érzés hangsúlyozása miatt tett így a pártelnök. Amely nagyon is fontos, hiszen emocionálisan fogja össze ezeket az embereket. A „közös érzés” tudatosítása pedig elvezethet ahhoz a ragaszkodáshoz, amely a fegyelmezett szavazás biztosítéka.

A polgári körök tagjai tehát érzik (éreztetik velük), hogy fontosak. Nem egyszerűen pártkatonák, hanem olyan tevékeny, az ország sorsát alakító egyének, akik „felépíthetik” Magyarországot.

Ez utóbbi gondolatnak némileg ellentmond az, hogy a polgári köröket voltaképpen „felülről szervezték”. A létrehozásuk nem állampolgári szükségszerűség, nem a civilek önszerveződése, hanem a Fidesz érdekei szerint történt.

Érdekes, hogy az eredményeket, amit Orbán Viktor felsorolt és a polgári körök javára írt, mind-mind „Fidesz-színekben” érték el, nem pedig valódi, civil mozgalomként. Emellett érdemes azt is feleleveníteni, hogy a polgári körök fennállása alatt vajon hány kezdeményezés származott a tagságtól és hány kezdeményezés származott a Fidesz-vezérkartól, s személyesen Orbántól?