Egy beszéd, a nagyok közül

Közel ötezer, első szemesztert kezdő egyetemista gyűlt össze szeptember elsején, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) tanévnyitóján. Az eseményen részt vevő Sólyom László hallatára mondott díszbeszédet Pálinkás József, az MTA elnöke - csakhogy nem épp szokványos beszédet. Pálinkás gyakorlatilag összefoglalta azt, hogy mi a baj az országgal, és hogy mit kellene tenni.

„Ma Önök egy nem jól működő országban kezdik meg a 2009/2010-es tanévet” - söpört végig Pálinkás bevezető utáni első mondata a termen. Nem kérdez, nem firtat, nem indokol, nem rágalmaz: egyszerűen kijelent valamit, amit igazából senki sem cáfol - mindenki tudja hogy így van. (Bár néhányan reménykednek még a tény hazug mivoltában). De hogy ezt egy Pálinkás kaliberű ember egyenesen kimondja - arra még nem volt példa.

Erkölcsi, szellemi, lelki értelemben újjá kell építeni Magyarországot - folytatja, és már mindenkinek ugranak be a problémák, amikre a tudós fő gondolt, vagy gondolhatott. Erkölcsi: a hazai politika szavahihetőségének, vélt becsületének teljes hiánya. Szellemi: a felelős posztokon abszolút nem felelős döntéshozók megválasztása. Lelki: Mik nevelhetnek ki ilyen bűnözőket?

Válság

„A válság mentséggé vált” - tér át a mindenki által hangoztatott mumusra, amire eddig bármilyen rosszat, ballépést, „kényszerű intézkedést” rá lehetett fogni. Miért kellett elvenni a 13. havi nyugdíjat? Mert válság van. Miért kaptunk kevesebb pénzt 4-es metróra? Há mer válság van. Miért erősödött meg a szélsőjobb? Nem érted vazze, hogy válság van???! Véletlenül sem azért, mert túl sok idős túl kevés eltartó aránya miatt hozzá kellet nyúlni a nyugdíjrendszerhez, vagy elbénáztuk a közbeszerzéseket, vagy mert kiéleződtek az ország etnikai konfliktusai. Nem. Hanem mert VÁLSÁG van.

„Ha a nehézségeket nem sorscsapásként, hanem következményként fogjuk fel, tettekre és megújulásra késztet” - szól Pálinkás bölcsessége, amit a Magyarország eddig nem igazán hallotta meg, pedig mondták már ki más okos emberek is. De a következmény az elit számára olyan rémisztő szó. Rémisztő, hisz ismeretlen...

„A válságot - természetesen messze nem egyenlő felelősséggel - az emberek, mi magunk okoztuk” - rakja rendbe a felelősség kérdését Pálinkás. „Elsőként azzal, hogy elhittük, nincs valódi közünk azokhoz a dolgokhoz, amelyek megtörténhetnek velünk. Másodszor azért, mert tétlenségre kárhoztattuk magunkat azzal, hogy mi úgysem tehetünk semmit. Harmadszor azért, mert a felismerés felelősségét nem mertük időben vállalni.” És ha magunkba nézünk, akkor sajnos mindhárom állításra csendben bólogatunk.

„Minden döntés, minden lépés megmagyarázható. (...) Megtanultuk indokolni az indokolhatatlant, eladni az eladhatatlant, elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. Elhittük, hogy a hazugságról hazudni már majdnem igazmondás. Pedig nincs így: az önámítás magyarázata még nem szembenézés. (...)Minden lépés indokolható egy másikkal. A következő az előzővel. Csakhogy nem a lépéseinket kell fontolgatnunk. Hanem magát az utat. Hogy ha elindulunk, tudunk-e majd járni rajta? Hogy vezet-e valahová?"

A magyar út sajnos jelenleg a sötét, és mély társadalmi szakadék irányába...