Ön a TÖOSZ elnökeként egy friss közleményében teljesíthetetlennek tartja a 120 milliárd forintos kivonást. Mi az, amit teljesíthetőnek tartana?

Világos számunkra is, hogy az önkormányzati rendszer sem vonhatja ki magát az általános gazdasági helyzet következményei alól. Ha igaz az, hogy 6,7 százalékkal csökken a GDP, akkor ugyan nem öröm, de vállalható, hogy az önkormányzatok költségvetési szinten valami hasonlót vállalnak.

Ha csak mechanikusan nézzük, a 120 milliárd 10 százalékos csökkentést jelent. Ám nem mindegy, hogy ennek az elvonásnak, milyen a belső tartalma. Ezért a mi javaslataink azt célozzák, hogy minél kevesebb működési normatív támogatás csökkenés történjen.

Ha nagy működési normatíva csökkentés lenne, akkor előállhatna olyan helyzet, ami alapjaiban rengetné meg az önkormányzatokat. Mi azt mondjuk, hogy a 120 milliárd forintos működési normatíva elvonás egyet jelentene az önkormányzati rendszer csődjével.

Ez fizetésképtelenséget jelent?

Itt nem is a fizetésképtelenség a kérdés. Meg kellene érteni mindenkinek, hogy az önkormányzatok nem kizárólag a közigazgatás szereplői. Az önkormányzat végzi az állam által ráruházott, kötelező feladatokat. Ezért az önkormányzat anyagi gondjai az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ügyekben, a közlekedésben, vagy a közmű ügyekben stb. jelennek majd meg.

Azt is látni kell, hogy az emberek számára a hatalom – főleg vidéken – nem a kormány, hanem a település önkormányzata. Ez dönt az emberek napi ügyeiről. Most az a helyzet, hogy az állam azért a szolgáltatásért, amit megvásárol (oktatás, egészségügy stb), nem akar elegendőt fizetni.

Milyen konkrét javaslatot dolgoztak ki arra, hogy ez ne „mechanikus” elvonás legyen?

Az első javaslatunk, hogy eleve ne ekkora összegű legyen az elvonás. A belső elosztás szempontjából pedig azt szeretnénk, ha az összeg inkább a fejlesztésekből kerülne elvonásra, nem pedig a működési támogatásból. A fejlesztési pénzek elvétele nem fájna annyira. Ez sem öröm, de legfeljebb elhalasztódnak a fejlesztések. A második javaslatunk, hogy legyen érdemi feladatcsökkenés. Legyenek elhalasztva bizonyos dolgok, amiket a kormány kötelezően meghatározott.

Konkrétan?

Például halasszuk el a kötelező óvodai beiratkozás öt évről háromra való csökkentését. Ezzel komoly kiadásokat lehetne megspórolni. De elhalaszthatnánk a közigazgatási eljárási törvény bevezetését is egy évvel, mert ebben súlyos bírságokat szabhatnak ki az önkormányzatok számára.

Javaslatunk szerint megemelnénk az iskolai tanulólétszám határát 10 százalékkal és vele a pedagógusi óraszámot. Ezzel nem kelljen két osztály indítani, ha 25 fő jelentkezik az iskolába. Ez nem jelentene minőségi romlást, viszont jelentős megtakarítást eredményezne.

A harmadik javaslatcsomag az önkormányzatok „magára hagyásáról” szól. Ha már bizonyos kötelező feladatokat meghatároz a kormány, akkor annak végrehajtásában engedje el az önkormányzat kezét. Bízzon a kormányzat abban, hogy jól fogjuk csinálni. Ha nekem kell üzemeltetnem a térfigyelő kamerákat, akkor ne kötelezzen arra, hogy köztisztviselő üljön a kamera monitora mögött. Ma úgy néz ki, hogy megmondják hány emberrel és hogyan csináljuk az ilyen típusú dolgokat. Ha már megkapjuk a feladatot, de nem ad elegendő pénzt, akkor bízza ránk, hogyan csináljuk.

Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor ez elbocsátásokat fog eredményezni. Hiszen kevesebb pénzzel csak úgy lehet hatékonyabb az önkormányzat, ha az ilyen típusú feladatokat kevesebb emberrel végzik el.

Bármit is csinálunk a következő időszakban, a válság el fogja érni a közszférát. Fel kell tehát lelkileg készülni arra, hogy a közszférában létszámleépítés lesz. Azt gondolom, hogy a mértéke nem lesz drámai, de biztosan megtörténik.

Ez mikorra tehető?

A következő napokban körvonalazódik a kormányzati elképzelés a költségvetés önkormányzati részéről. Amint ez megtörténik, az önkormányzatok elkezdik a felkészülést és az átszervezéseket. Vagyis január-februárra realizálható ennek időpontja.

Kikkel folytatnak tárgyalásokat a javaslataikról?

Az önkormányzati szövetségekkel már most megkezdtük az egyeztetéseket. A miniszterelnökkel pénteken tárgyalunk. Mint a legnagyobb szövetség elnöke azt javasoltam, hogy a legnagyobb „pénzköltők” (pénzek a 80 százalékát a megyei jogú városok és Budapest viszi el) üljenek le tárgyalni. Azaz a megyeszékhelyek vezetői, Budapest vezetője, a két nagy párt önkormányzati szövetségének vezetője, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke illetve a legnagyobb szövetség a TÖOSZ elnöke.

Mikor lesz ebből konkrét megegyezés, és mi a cél?

Azt gondolom, hogy a kormány napokon belül kimondja a végső számot. Hogy ez 80, 90 vagy 120 milliárd lesz, még nem tudjuk. Mégis a legfontosabb, hogy az említett feleknek kreatívnak kell lenniük abban, hogy ennek az összegnek a belső tartalma a legkevésbé fájjon. Ehhez nekünk kell ajánlásokat tennünk a kormányzat felé.

Van előzetes ismerete arra, hogy ehhez mit szólna a kormányoldal?

Azt látom, hogy amennyiben a számokat nem érintik a javaslataink, de a tartalmat elfogadhatóbbá tesszük a magunk számára, akkor a kormány partner lesz ebben.