Pályára állunk vagy feléljük a jövőt?
A Magyar Köztársaság 2010-es költségvetését még be sem nyújtották az Országgyűlésnek, a pártok vezető politikusai azonban már most is képesek markáns véleményt mondani róla. Ön kinek hisz?
2009. szeptember 7. hétfő 07:59 - Kesjár Norbert
A sajtóban „meglebegtetett” egy-két információra – főleg Bajnai hármas kőbe vésett számára – alapozva a konkrét költségvetési számok ismerete nélkül is képesek voltak a legnagyobb ellenzéki párt politikusai arra, hogy máris borzasztónak, tragédiának, reménytelennek tartsák azt.
Válságkezelés mindenek felett
Az egy évre kormányzást vállaló Bajnai-kabinet elsődleges célja a világgazdasági válság kezelése. Az eddigi intézkedéseik olyan „tűzoltás”-jellegűek voltak, amelyekkel rövidtávon sikerült stabilizálni a költségvetés helyzetét. Ezt nagyon komoly megszorító intézkedésekkel (elsősorban az állami intézmények és az állami támogatások megnyirbálásával) és az IMF-hitelekkel érték el.
A következő év költségvetését is ennek jegyében tervezik meg. Bajnai Gordon a szocialisták legutóbbi kongresszusán elmondta: három számot akar „kőbe vésni”. A 3,8 százalékos költségvetési hiányt, a 120 milliárdos önkormányzati forráselvonást és a 40 milliárd forintos megszorítást a közösségi közlekedésben (ez elsősorban a MÁV-ot érinti). Ezekhez a számokhoz ragaszkodik a kormányfő. Ez azt jelenti, hogy ezeket nem tekinti tárgyalási alapnak, így megváltoztatásukra (kormánybuktatás nélkül) elvileg nincs mód.
A tervezet ismeretében Bajnai Gordon már meg is tartotta az első rendkívüli kormányülését. A kormányfő szavai szerint „a jövő évi költségvetés több puszta takarékosságnál, az adócsökkentésről, a közbiztonságról és a munkáról szól. A válság még tart, ezért folytatni kell a válságkezelést, az elért eredmények megszilárdításáért, a növekedés újraindításához további takarékosságra van szükség”.
Ezek világos szavak. Bajnai igyekszik fenntartani kormánya szakértői imázsát, ezért most is le akarta szögezni: nem lesz választási (osztogató) költségvetés. Sőt! Bajnai ezúttal továbbment: „lesznek helyzetek, amikor az egyébként jogos igényekre is nemet kell mondani, mert nincs rá pénz, és sok részérdekek sérül, hogy összességében a közérdek érvényesüljön”. Azaz: ez a költségvetés vélhetően elég sok embernek fog „fájni”.
Kérdés, hogy az elengedhetetlen takarékossági intézkedések (vagy megszorítások) mennyire fogják éreztetni a hatásukat mindennapi életünkben? Bajnai szerint például az önkormányzatok sikeresen vehetik az akadályt, mert azok a forráscsökkentés mellett „kevesebb pénzből, de nagyobb gazdálkodási szabadsággal és kevesebb feladattal dolgoznak majd”.
Persze, lesznek olyan területek, amelyekre több pénzt fognak költeni. A kormányfő ígérete szerint ilyen lesz a rendőrség, de több pénz jut munkahelyteremtésre (pontosabban az Út a munkához programra) is.
A költségvetésben azonban nemcsak a jövő évre gondolnak, hanem megkezdenek egy olyan átalakítást is, amely biztosan el fog húzódni a következő évekre is. Ha hihetünk a kormányzati kommunikációnak, ezúttal a közösségi közlekedés teljes átalakításának is nekilátnak, ettől első lépésben (jövőre) 40 milliárd forintos megtakarítást remélnek.
A héten tehát elkészült a költségvetési törvény tervezete, amelynek a számai még nem nyilvánosak, így maga a költségvetés egyelőre nem ítélhető meg. Legalábbis a HírExtra által megkérdezett gazdasági szakember szerint. Mást gondolnak ugyanakkor a legnagyobb ellenzéki párt politikusai…
Fidesz: vesztesek leszünk
A Fidesz vezető politikusai – nem meglepő módon – Bajnai álláspontjával teljesen ellentétesen ítélik meg a tervezett költségvetési törvényt. Navracsics Tibor frakcióvezető és Varga Mihály alelnök is hangsúlyozták: „a költségvetés vesztese Magyarország”. Varga úgy véli, hogy a kormány a mostani tervezetével a „gyurcsányi politikát” folytatja, ami fideszes berkekben annyit tesz, hogy csupán megszorításokat eszközöl és kivérezteti a már eddig is nagy terhet cipelő intézményeket (elsősorban az önkormányzatokat).
A fideszes politikusok szerint ez a költségvetés sehová sem vezet és teljes reménytelenséget hoz Magyarország számára. Varga Mihály szerint a költségvetéssel elsősorban az IMF-nek akar üzenni a kormány, Navracsics Tibor szerint azonban a „kőbe vésett adatok közül egyik sem valósul meg”.
Navracsics kimondta az ítéletet is: „ez a jövő felélésének és a megsemmisítésének a költségvetése”.
Tényleg ennyire rossz lesz?
A költségvetési adatok konkrét ismerete nélkül eléggé nehéz eldönteni, hogy végül milyen is lesz a költségvetés, viszont azt már nagyjából tudhatjuk, hogy mire is számíthatunk. A több szektort érintő elvonásokat bizonyosra vehetjük, a kérdés csak az, hogy ezek mennyiben fogják megzavarni a különböző intézmények, illetve az egyes ellátórendszerek működőképességét.
Azt látnunk kell, hogy a gazdasági stabilitás és az ország iránti bizalom visszaszerzése elemi érdeke Magyarországnak. Ez azonban nem teljesíthető úgy, ha elviselhetetlenné teszi az állampolgárok életét a megszorítás mértéke. Ugyanis az magyar emberek számára az alapvető szolgáltatások biztosítása alkotmányos kötelezettsége az államnak.
Valószínűleg – a Bajnai által elmondottakra alapozva – nem lépi át ezt a tűrőképességi határt a forrásmegvonás, viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy ilyen költségvetés nem készíthető még egyszer. A következő – 2011-es – költségvetésben azonban muszáj lesz meglépni az alapvető elosztó-rendszerek reformjait, mert azok hiányában tényleg feléljük a jövőnket.