Tom Williams, a Kenyai Orvosi Kutatóintézet (KEMRI) trópusi betegségekre szakosodott kutatója elmondta, hogy a sarlósejtes anémiával született afrikai gyerekek 90 százaléka meghal, mielőtt diagnosztizálnák betegségét, és kezelést kaphatnának rá. A gyerekek fele megmenthető lenne, ha az érintetteket megvédenék a baktériumfertőzésektől.

"Afrikában az a probléma, hogy szinte senki nem végez szűrést" - tárta fel Williams annak okát, hogy miért hal meg a gyerekek túlnyomó része, mielőtt megállapítanák a veleszületett betegséget. A szakértő hangsúlyozta, hogy noha sarlósejtes vérszegénység következtében több gyerek hal meg Afrikában, mint HIV-fertőzés miatt, mégis az utóbbi kap nagy nemzetközi figyelmet, miközben a sarlósejtes anémia "gyakorlatilag láthatatlan" marad.

A sarlósejtes vérszegénység öröklődő betegség, amely a fekete kontinensen, valamint egyes mediterrán területeken bukkan fel. Az összes ilyen eset 80 százaléka Afrikában van, ahol évente mintegy 200 ezer gyerek születik a betegséggel. A sarlósejtes krízisben a vörösvérsejtek sarló alakúvá válnak, elzárják az ereket. Emiatt szervek, testrészek halhatnak el, és a beteg élete is veszélybe kerülhet. Minden fertőzés növeli az egyébként gyógyíthatatlan betegség fellobbanásának kockázatát.

Williams és kutatócsoportja Kenya vidéki területein folytatta le azt a vizsgálatot, amelynek eredményét a Lancet című brit orvosi szaklap legfrissebb számában közölték. Csaknem 40 ezer kórházi felvétel áttekintése nyomán 2000 baktériumfertőzéses esetet találtak. Míg az átlagnépességben ezer gyerek közül kevesebb mint háromnál találtak sarlósejtes anémiát, addig a bakteriális fertőzéssel kórházba került gyerekek között ez a szám meghaladta a hatvanat, tehát a különbség több mint hússzoros volt.

A sarlósejtes vérszegénységben szenvedő gyerekek körében a fertőzések leggyakoribb oka a Streptococcus pneumoniae (az összes eset 41 százaléka) és a Haemophilus influenzae b típusa (az esetek 12 százaléka) volt. Mindkét baktérium ellen van forgalomban védőoltás, amelyet az Egyesült Államokban és Európában rutinszerűen adnak, Afrikában azonban más prioritások miatt háttérbe szorul az anyagi támogatást igénylő szerek között.