A Szaturnus körül 2004 óta keringő Cassini amerikai űrszonda által megfigyelt mostani vihar már a kilencedik a Potsdamban zajló planetológiai (bolygótudományi) európai kongresszuson (ESPC) ismertetett kutatási eredmények szerint. Ezek az akár 3000 kilométer átmérőjű területre kiterjedő légköri jelenségek rendszerint a gyűrűs bolygó egyenlítőjétől 35 fokkal délre, a tudósok által Viharok útjának nevezett térségben keletkeznek.

A Szaturnusz viharai által okozott elektromos kisülések következtében tízezerszer erősebb rádióhullámok jönnek létre, mint a földi égiháborúk esetében. „A viharok nem csak erejük és makacsságuk miatt meglepő jelenségek, de az általuk kibocsátott rádióhullámok miatt is, amelyek azonban segítségünkre vannak a Szaturnusz ionoszférájának tanulmányozásában” - közölte Georg Fischer, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársa, aki maga is részt vesz az osztrák, amerikai és francia tudósok alkotta csoport által végzett megfigyelésekben.

A bolygó ionoszférájában a Cassini-Huygens űrszonda rádió- és plazmahullámokat érzékelő műszere (RPWS) által mért ionizációs szint a Szaturnusz nappali oldalán mintegy százszorosa az éjszakai oldalénak, ami megerősíti a Voyager űrszonda által 1980-ban és 1981-ben rögzített adatokat.

A legutóbbi hosszú vihar 2007 novembere és 2008 júliusa között tombolt a Naprendszer második legnagyobb bolygóján.