Galambot internet helyett!

Egyszerűbb lenne, ha galambokat használnánk! - fakadt ki egy dél-afrikai dolgozó az Unlimited Group nevű cégnél, amikor a főnökének küldött óriásfájl több óra adatátvitel után sem érkezett meg. Pár hónapon belül a kijelentéséből tény lett: a cég kipróbálta, hogy négy gigabyte-nyi adatot az Interneten keresztül, vagy egy postagalambbal - Winston – lehet-e gyorsabb átvinni a szomszédos, 50 mérföldre lévő cégépületbe. Az eredmény lehangoló, legalábbis a csúcstechnika számára.

Az út 2 óra 6 perc és 57 másodpercbe telt a galamb számára - a fájlok USB-ről való le és feltöltését is beleszámítva. Ez idő alatt az interneten mindössze 100 megabyte-nyi adatot volt képes átküldeni, vagyis az adattömeg nagyjából 4 százalékát. Az akcióval a cég azt kívánta demonstrálni, hogy az országban az internetsebesség olyan lassú, hogy néha lehetetlenné teszi a munkát, és a középkori módszerekkel könnyebb elérni a kívánt célt, vagyis az adatküldést.

Az ötlet kitalálója azért hozzátette, hogy ezzel nem a kontinenst uraló internetszolgáltatókat kívánta nehéz helyzetbe hozni - hisz tudja, hogy ők mindent megtesznek, amit tudnak - hanem a figyelmet kívánta felhívni arra, hogy itt valami közösen és sürgősen tenni kell, mert az állapot tarthatatlan.

A fekete kontinens és az internet

A kontinens legfejlettebb államáról van szó, az internet mégis botrányosan lassú. Ennek oka, hogy a fejlesztéseket nem tudják akkora ütemben végezni, mint ahogy a felhasználók száma növekszik, így a hálózat egyre leterheltebb és így egyre lassabb lesz. Azonban Afrikában nem egyedüli ez az eset.

Kinshasa vagy Khartoum internetkávézóiba belépve tucatnyi diákot és üzletembert lehet látni azon aggódva, hogy miután üzenetüket legépelték, és rákattintottak a „send” ikonra, az elküldési időben ne menjen el a hálózat és az üzenet megérkezzen. Tavaly a kenyai Nairobi hotelből pedig egy egyperces kis videó Washingtonba való internetes elküldése az úgynevezett szélessávu verzión keresztül hat órába került.

Ráadásul mindez úgy történik, hogy az afrikaiak fizetik a világon a legtöbbet az internetért - miközben nekik van a leglassabb és legszakadozóbb szolgáltatásuk (néhol 3000 dollárt kérnek egy egy megabites internetelérésért, havonta). Ennek részbeni oka az, hogy a kontinens szatellit-tányérokon keresztül történő átvitelt tudja csak használni, ami rendkívül drága és megbízhatatlan.

Igaz, vannak már megoldás-kezdemények. Kenya például most júliusban állította szolgálatba a 650 millió dollárért vett tengeralatti internetkábeleit, amin keresztül Ázsiából hozza az internetet - ezen keresztül először kóstoltathatja meg az ország lakóival, hogy milyen is az a szélessáv. Igaz, az internetszolgáltatók így sem voltak hajlandóak csökkenteni az áraikon. A Seacom viszont hasonló megoldással ígér a jövő évtől gyors, és elérhető árú internetet hat afrikai országban - ráadásul az EU is támogatja az afrikai internetfejlesztéseket.

Néhány afrikai ország pedig még a pokolba is elmegy azért, hogy a lehető legtöbb kábelt gyűjtse össze - és így internetelosztó-központ lehessen, mint Dél-Ázsiában Szingapúr. Ruanda például különösen nagy sebességű üvegszálas internetkábeleket telepít minden nagyobb városba és körzetbe. Aki viszont az a módszert választja, mint Dél-Afrika - vagyis a jelenlegi rendszer fejlesztését - arra ugyanaz a sors is vár.

Az ősök bölcsessége

Egyre többször fordul elő az, hogy amit a modern technológia bonyolult és rendkívül drága módszereivel képtelenek vagyunk megoldani, arra egy középkori módszer tökéletesen megfelel. A galambokat például már az angolok is használták az első világháborúban - hiába volt távíró vagy bármi egyéb (igaz, a németek ezért elkezdtek a vadászsólymokat tartani...). Ráadásul ezek általában egyszerűbbek, olcsóbbak, és több száz évi tapasztalat áll mögöttük.

Igaz, nem pont praktikusak. A galambokat például tartani kell valahol, etetni - ami időigényes - és tisztítani, hisz hatalmas koszt csinálnak. Ráadásul nem is száz százalékosan biztonságos, hisz tényleg léteznek sasok, sólymok, és légpuskával agyatlanul lődöző fiatalok.

Sokak szerint, ha a modern technika segítségével fejlesztenénk a középkori, vagy még régebbi módszereket, akkor sokkal jobb eredményre jutnánk, mint a hipertechnika halmozásával. Persze ez nem áll a billiárdokat felhalmozó hipertechnika-gyártók érdekében.