Bár sokak kedvence volt újságíróként is – női lapok olvasói között –, Fejős Éva tavaly robbant be csak igazán a köztudatba, amikor is megjelent a Bangkok, tranzit című regénye. Azóta már három sikerlistás könyve is megjelent – Hotel Bali, Csajok, Eper reggelire-Hotel Bali 2. A regények népszerűsége talán írójuk könnyed stílusának köszönhető, vagy annak, hogy hősei hétköznapiak, kalandjaik pedig bárkivel megtörténhetnek, akár nő, akár férfi az illető.

A Csajok című regény igazi különlegességnek számít, hiszen eredetileg internetes szappanoperaként indult, ami hétről hétre frissült. Majd akkora népszerűségre tett szert, hogy kinőtte a világháló blogos kereteit és egy újabb sikerkönyvvé vált.

A Hírextra megkereste az írónőt és szakmai titkairól faggatta. Habár minden második könyvreklám plakátról Fejős Éva köszön vissza, mégis kedves és közvetlen maradt.

Hogyan lett újságíró, majd amellett könyvek írója is?

Tinédzser koromtól az volt a titkos álmom, hogy egyszer regényíró legyek, hiszen a szabadidőmben különböző történeteket álmodtam meg és vetettem papírra. Ám az elég gyorsan kiderült számomra, hogy nem könnyű "betörni" a könyvpiacra - persze, ezek a kéziratok még kiforratlanok voltak, hiszen ezeken tanultam írni. Mivel mindenképpen az írással szerettem volna foglalkozni, az újságírás felé fordultam, és kommunikációs tanulmányaim mellett több napi- és hetilap szerkesztőségénél is jelentkeztem gyakornoknak. Néhány lapnál azonnal nagyobb munkát bíztak rám (nyilván "tartalék anyagként", hiszen nem tudhatták, hogyan oldom meg azokat), és amikor néhány cikket/interjút/riportot elfogadhatóan elkészítettem, egyre több újságírói feladattal bíztak meg.

Honnan merít ihletet?

Elsősorban nem az ihletben hiszek, hanem a fegyelmezett munkatempóban és a szorgalomban. Ugyanis azt vettem észre, hogy akkor megy legjobban a regényírás, amikor már "beindult" a történet, amikor már annyira szabadon szárnyal a fantáziám, hogy szinte önmagát alakítja a sztori. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az ember belekezdjen az írásba, és az elején esetleg akkor se hagyja abba, ha éppen nincs kedve hozzá, vagy – ha úgy tetszik – éppen "nincs ihletett állapotban". Kicsit a futáshoz tudom hasonlítani: amikor elkezdek futni, az első jó húsz percben egyáltalán nincs kedvem hozzá, szívem szerint abbahagynám. Szenvedek, mint a kutya - és húsz perc elteltével hirtelen átkapcsol az agyam egy másfajta üzemmódba: már nem jelent szenvedést a futás, hanem örömteli állapotot, és akármeddig bírnám... Valahogy így van ez a regényírással is. Az első oldalak kicsit "csikorognak", aztán beindul a folyamat...

Mennyi ideig ír egy könyvet?

Általában fél évig, persze ehhez hozzátartozik, hogy többnyire mielőtt belekezdek, már pörgetem magamban a történetet. Ízlelgetem egy kicsit, mielőtt belevágnék.

Melyik a kedvenc könyve vagy karaktere?

Mindig épp a legutolsó: most az Eper reggelire, amelyet nemrég fejeztem be. Ez a Hotel Bali folytatása. Talán éppen azért írtam tovább ezt a regényt, mert a Hotel Bali szereplői állnak hozzám a legközelebb: Péter, Dóra és még Judit is, akit sokan tartanak árulónak, mások áldozatnak, az Eperben azonban egy másik arcát is megmutatom. Hiszen senki sem tisztán fekete... vagy épp fehér.

Melyiket volt a legnehezebb megírni?

Élvezem az írást, élvezem, ahogyan egy történet formálódik a fejemben, illetve a monitoron, úgyhogy egyiket sem volt nehéz megírni.

Jelenleg dolgozik új könyvön?

Hamarosan belekezdek egy új regénybe, de most még csak gondolkozom rajta. Mivel néhány hete fejeztem be az Epret, mostanában éppen töltődöm: olvasással, filmekkel.

Manapság boldog boldogtalan kommunikáció szakra jár, és egy celeb sem celeb könyv nélkül. Ön szerint ez nem megy az igazi tehetségek felszínre törésének a rovására? Aki esetleg megírt egy regényt, vagy verses kötetet, Ön szerint merre induljon el?

Szerintem az olvasó dönt, milyen könyvet vesz meg, ajánlja-e a barátainak-barátnőinek. Nem baj, ha széles a kínálat, ez csak erősítheti a versenyt, és az olvasó ezzel jól járhat. Azt gondolom, az elsőkönyves szerzőknek is van lehetőségük, bár azért azt is be kell látni, ha esetleg nem is olyan jó az az első könyv vagy kötet - legfeljebb ír majd egy újat, jobbat. Velem is megtörtént, nem is egyszer, hogy nem jelentették meg a tizen-huszonévesen írt regényeimet, hanem azt javasolták, írjak újabbat - de egyáltalán nem bánom. Ezeken tanultam, ma már örülök, hogy nem jelentek meg. Azt gondolom, minden regénynek (és verseskötetnek) megvan a "sorsa": ha itt az ideje, meg fog jelenni. Én például ismeretlenül jelentkeztem a Bangkok, tranzittal az Ulpiusnál, és elfogadták a kéziratomat. Most jött el az ideje.