Kórkörkép

Európában, Ázsia fejlett országaiban és az Egyesült Államokban egyre növekszik az idősek aránya. Magyarországon 2050-re átlépheti a 36 százalékot, ami több mint a duplája a 2006-os 14 százaléknak (ha a 60 év felettiekkel számolunk, akkor ez a szám nagyjából tíz százalékkal nagyobb). Angliában még elszomorítóbb a helyzet: a 65 év felettiek aránya már most 20 százalék felett mozog, 2020-ra pedig elérheti a közel 50 százalékot is.

Ez nem csak azért probléma, mert egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast. Az idős kor rengeteg betegséggel, szenvedéssel és megaláztatással jár. Nem véletlen az a nézőpont a fiatalok körében, hogy inkább meghalnának, minthogy tényleg öregek legyenek. Ezt sok idős ember is így gondolja, akik szenvedéseikből, vagy életnek már nem igazán nevezhető állapotukból legszívesebben a halálba menekülnének. Ezt nevezik köznyelvben eutanáziának, vagyis a meghalásban való aktív vagy passzív segítségnek.

Először 1996-ban, Ausztrália Isten háta mögötti Északi Területén vezették be törvényileg az akaratlagos eutanáziát, aminek következtében négy ember használta ki a jogot a halálra, míg 1997-ben a kormány felülbírálta a rendeletet. Az aktív eutanázia mostanra csak Svájcban legális teljesen. Igaz, annak egy változata - ahol az orvos által kimért halálos szert a beteg döntése szerint megihatja - Luxemburgban, Hollandiában valamint az Egyesült Államok Oregon és Washington államában törvényes.

De már az ilyen szempontból konzervatív államok is kezdenek engedni: Trinidad Jimenez, spanyol egészségügyi miniszter például e hónapban jelentette be, hogy a passzív eutanáziáról - vagyis, hogy a beteget előzetes belegyezésével lehetséges lenne lekapcsolni őt az életben tartó berendezésekről - szóló törvényt hamarosan tárgyalni fogja a parlament.

Brit problémák

Az angolok ezzel szemben konzervatívak: bár afelett rendszeresen szemet hunynak, ha egy brit külföldre utazik legális eutanáziát végrehajtatni, mégis az otthoni próbálkozásokat akár 14 év börtönnel is bünteti. Az Elmúlás Méltósága nevű szervezet adatai szerint eddig 117 brit állampolgár utazott külföldre meghalni, valamint további 30 készülődik ehhez - és a számok évről-évre növekednek.

A brit törvényhozás most mégis rá van kényszerítve a téma boncolgatására, mivel egy hozzájuk intézett kérdés hatalmas visszhangot váltott ki. A szklerózis multiplexben szenvedő Debbie Purdy júliusban szólította fel a Lordok Házát, hogy tisztázza: el fogják-e ítélni a férjét, Omart, ha segít neki az öngyilkosságban. A Lordok Háza ennek hatására az alsóházat utasította a törvény tisztázására. A törvénytervezet váza már most készen van, a teljes verziót pedig jövő nyárra ígérik a törvényhozók. Azonban Derek Humphry, a Világszövetség a Halálhoz Való Jogért Alapítvány elnöke szerint lényeges változást csak a 2010-es választások után színre lépő kormány fog hozni.

Nem csak a közélet, hanem a szakma is rendkívül megosztott a kérdésben. A brit nővérek 70 százalékát tömörítő, az eutanáziát előzőleg ellenző Royal College of Nursing a kormány kezébe adná a döntést, míg az orvosok 70 százalékát tömörítő Brit Orvosi Szövetség még mindig erősen ellenzi az eutanázia minden formáját. A szociális munkások pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy egy túlságosan liberális törvény veszélyes üzenetet hordozna a nyomorék emberek számára.

Dr Helen Watt, a Linacre Egészségügyi Etikai Központ igazgatója szerint az ápolók sosem fognak felhatalmazást kapni arra, hogy - aktívan, vagy passzívan - halálba segítsenek egy beteget. „A jó, teljes körű, csillapító gondoskodás, és nem az orvosi gyilkosság a megoldás arra a ténylegesen elszomorító helyzetre, hogy sok ember szemez gondolatban a halállal.”

A halál ára

Azonban ez az ápolás nem éppen olcsó. Bár a díjat nagyjából 50 százalékban fizeti az állami támogatás (a kormány a 2009/10-es évre 88 millió font támogatás nyújt) és a különböző adományok összessége, de sokak számára még így is túl drága a haldoklás ezen formája. Azonban a „gyors és fájdalommentes, méltó halál” sokkal olcsóbb.

100 milliliternyi Nembutal - amit általában az állatok elaltatáshoz szokás használni, de az emberi eutanáziára is használatos - mindössze 35 dollár bolti áron. Igaz vannak már ügynökök, akik az efféle gyors megváltást 100 dollárért kínálják, és a Doktor Halálként elhíresült, ausztrál Dr. Philip Nitschke is 50 dollárért árulja saját megsegítő „gyógyszerét”. Ellenben a svájci Dignitas Alapítványban 5800 dollárba kerül meghalni - ide készül Debbie Purdy is férjével - igaz, a világ legjobb ilyen intézményéről van szó.

Doktor Halál járja a világot

A 61 éves Nitschke járja a világot és árulja a megváltó halált - bár néhány országból már kitiltották, mint Kanada vagy Új-Zéland. Véleménye szerint már nem az eutanázia elutasítása a bevett gyakorlat, hanem annak elfogadása növekszik gyorsan. Ezt megerősíti az a tény, hogy azokban az országokban, ahol az öregek aránya villámgyorsan növekszik - USA, Ausztrália, Japán, Németország és Anglia - egyre többen szeretnének „egy ilyen lehetőséget a szekrényükben tartani, szükség esetére”.

Nitschke szerint - aki az Exit International meglapítója és igazgatója - ezen országok kormányainak hamarosan szembe kell nézniük azzal a problémával, amit az eutanázia, és annak rendkívül vegyes társadalmi megítélése jelent.

Angelika Elliot szerint - akinek a 79 éves férjénél csontrákot diagnosztizáltak, és már nem bírja elviselni a mindennapi fájdalmait - a világ kormányainak globálisan kellene cselekednie az eutanázia elfogadásáért és szabályozásáért. „Ha egy olyan személy szenved akit szeretsz, akkor segítened kell neki, nem számít mibe is kerül”.

Angelika másokhoz hasonlóan a svájci Dignitashoz viszi férjét, ahol saját bevallása szerint rendkívül szigorúak, de ennek egy ilyen helyzetben így is kell lennie. „Ha követnénk a törvényeiket - amik már 60 éve léteznek - akkor nem hibázhatnánk, és a világ egy jobb hely lenne.”