Azon kívül, hogy az Oktoberfest minden évben háromhétnyi buborékos eszméletvesztést garantál a majd’ hatmillió látogatójának, parlamenti ciklusonként egyszer remek alkalmat kínál egy kis kampányolásra is. A komoly sörivók, komoly szavazók is ugyebár. A sörvedelés tradicionálisan férfi princípiumának ünnepén idén meleg sátor is lesz, ide az alkalomhoz illő bőr hózentróger helyett, a szexuális hovatartozás szabja a dresszkódot. Az elkerített részre várják mindazokat a rendőrruhára, bőrszerkóra, vagy latexre ˝érzékeny˝ vendégeket, akik csak transzvesztita jódlissal tudják értékelni a sramlizenét. Bámulatos PR érzéknek tetszik, hogy csütörtök koradélután, éppen csak egy München-i kampánybeszéd előtt, az Oktoberfest egyik fapados söntésében cuppogta el a saját literkéjét a német szabaddemokraták (FDP) vezetője, Guido Westerwelle is. Magánélet, mint politikai tőke

Westerwelle úr - amellett hogy nyíltan homoszexuális - jó eséllyel a német külügyminiszteri poszt várományosa, amennyiben Angela Merkel újra győzelmet arat a vasárnapi választásokon. A friss közvélemény kutatási eredmények is azt az elképzelést erősítik, hogy a szabaddemokraták koalíciós kormányba kényszerülhetnek az FDP-vel, mivel az egy héttel korábbi méréshez képest Merkel-ék 56 százalékról 49-re estek vissza, míg a rivális szocdemek (SDP) Frank-Walter Steinmeier-el két százalékot szépítettek a múlt heti 24-hez képest. Az FDP-t jelenleg 13 százalékra lövik, a párt hideg logikával már a kezdetektől fogva Westerwelle-re építi a kampányt, gyorsan belátva, hogy koalíciós helyzetben, a relatíve kis pártok erős személyiségei az egész kormány hangszínén fordíthatnak. Ahmadinezsád-Westerwelle csúcs

A vezető német napilapok, a CDU-CSU és az FDP egymásba akadó szekérrúdjait szemlélve, már most lelkesen ironizálnak egy Ahmadinezsád-Westerwelle találkozó jövőbeli eshetőségén, lévén hogy az iráni vezetőnek - két nyilvános akasztás közben – még arra is jut ideje, hogy így nyilatkozzon a nyugati sajtónak: „Nálunk nincsenek homoszexuálisok”. „Személy szerint nem gondolom, hogy Westerwelle meleg volta miatt megromlik az arab országokkal való kapcsolat, ami a továbbiakban is lényeges, hogy mennyire sikerül a német gazdasági és diplomáciai érdekeket összeegyeztetni velük” – mondta el a HírExtrának Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője. A német külügyeket – függetlenül az adott politikus személyektől – mindig is a reálpolitika irányította és ez eddig megóvta az országot attól, hogy bármiféle ilyen természetű konfliktusba túlságosan belemélyedjen” – folytatta a szakértő, majd hozzátette, hogy a jelenlegi kényes afganisztáni helyzet veszélybe sodorhatja Németországnak eddigi tartózkodó magatartását. Szeptember első felében, ahogy a német katonák egyre inkább belekeveredtek az afganisztáni hadműveletekbe, a kontingens sorsa egyre inkább felülírta a gazdasági kérdések prioritását. A témában egyébként mind a CDU-CSU, mind az FDP és az SPD is a maradás mellett ágál, noha Steinmeier már néha a kivonulás időpontjának megállapítását lebegteti - Nagy Attila Tibor szerint ez csak tovább bonyolítja a német választók helyzetét, mert megnehezíti számukra a két legnagyobb párt és jelenlegi koalíciós partnerek közti világos különbségtételt.
Steinmeier, a szürke eminenciás

Tom Ockers, Merkel legnagyobb riválisának, Frank-Walter Steinmeier-nek volt egy éven keresztül média-tanácsadója, ő felelt az SDP kancellárjelöltjét televíziós felkészítéséért is. Nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy főnöke azért fog belebukni a választásokba, mert nem tudta magát kivetkőzni a közvélemény által rárótt személyiségből, nem úgy mint Westerwelle, aki éppen ezt lovagolta meg. „Ha anyaszült meztelenül rohangálna is Berlinben, az emberek még mindig azt mondanák, hogy ez az ember unalmas” – mondta Ockers az SDP jelöltjéről. A Méltányosság Központ elemzője szerint ennek oka talán abban állhat, hogy túlságosan nagy a kontraszt Steinmeier, és elődje, Gerhard ˝médiakancellár˝ Schröder között: Steinmeier éveken át Schröder kancelláriai hivatalában dolgozott szürke eminenciásként, majd az országos politika reflektorfényébe kerülve nagyon nehezen tudott kiszakadni ebből a szerepből. A legutóbbi tévévitában viszont, saját magához képest sikerült kevésbé unalmasan szerepelnie, és „én úgy láttam, hogy ügyesen tudott érvelni”, fogalmaz Nagy Attila Tibor.

Tűzpróba

A németországi Merkel-Steinmeier vita során - a Gyurcsány-Orbán vitával ellentétben – az újságíróknak meg volt engedve, hogy bekérdezzenek. A felek nem 2-2 percet beszéltek, hanem ha az újságírók úgy érezték, hogy egyikük mellébeszél, bekérdeztek, az érdekesség érdekében megszakították a kancellárjelölteket. Ilyesmi manapság Magyarországon szinte elképzelhetetlen. Ezeket a közbeszólásokat Merkel egy kicsit nehezebben viselte, látszott az arcán, hogy a többedik közbeszólásra már ingerültté kezd válni, és egy idő után hangoztatta is, hogy „ha megengedik, szeretném végigmondani azt, amibe belekezdtem”. Steinmeier-t is idegesítette, de ő jobban palástolta, vagy legalábbis csupán megemelte a hangját, hogy mégis nála maradjon a szó. Talán ez is az oka annak, hogy Merkel egy kicsivel rosszabbul jött ki a tévévitából, a közvélemény kutatások is azt mutatják, hogy Steinmeier tudott jobban profitálni a beszélgetésből, de majd vasárnap este meglátjuk. Fontos tanulság, hogy itt az újságírók nem csupán a mikrofonállvány szerepre voltak kárhoztatva a választási vitaműsorban – állapítja meg a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.

Éppenséggel Merkel sem egy zseniális szónok – teszi hozzá Nagy Attila Tibor: „A legutóbbi német választásokkor volt egy médiakancellár, Gerhard Schröder, és volt egy Angela Merkel akiről lehetett tudni, hogy inkább tárgyilagos, nem éppen szenvedélyes ember, most viszont két olyan rivális van, akik közül igazából egyik sem szónoki talentum. Merkel az elmúlt 10 évben javított, Steinmeier is fejlődött, de egyik sincs olyan kommunikációs szinten, mint amilyenen Schröder volt. Egyikük sem olyan magával ragadó személyiség, az lesz a kérdés, hogy a német választók melyikük higgadtságát értékelik jobban”.