„Amikor az orvosom a Los Angeles-i Cedars-Sinai-ban azt mondta, hasnyálmirigyrákom van, egy gondolat azonnal szöget ütött a fejemben: halott ember vagyok” – olvasható az életrajzi műben.

Patrick a Time of My Lifeban őszintén vall érzéseiről:
„Ilyenkor rengeteg kérdés keresztülfut az ember agyán, kezdve azzal, miért pont én? Nehéz, hogy ilyenkor ne ess apátiába. Számomra az azonnali sokkhatás gyorsan átfordult önvádaskodásba, önmagam hibáztatásába.”

A táncos, énekes színésznél 2008-ban diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot. A kezelések hatására kissé javult az állapota, erre reagálva elmondta, hogy igazi haláltusát vívott.

„Nem voltam kész a halálra. Eszméletlenül levert a gondolat, hogy ez az átkozott betegség már azelőtt elvisz, hogy lelkileg fel lettem volna rá készülve. Így hát azt mondtam az orvosomnak: mutassa meg, hol van az ellenség, megharcolok vele. Ez volt életem legkeményebb harca.”

Később meg is magyarázta, hogy miért nem készült még fel:
„Bármikor kérdezi valaki, hogy mit hagyok hátra magam után, mindig ugyanazt válaszolom. Nem fejeztem még be...”