A Rijksmuseum szóvivője, Xandra van Gelder arra hivatkozott, hogy a kőzetet, amelyet a múzeum a néhai holland kormányfő, Willem Drees hagyatékából szerzett, meg akarták vizsgáltatni a NASA-val, az amerikai űrhivatal azonban látatlanban csak annyit közölt: "tulajdonképpen elképzelhető, hogy a Holdról származik".

A múzeum ezzel - úgy tűnik - elintézettnek is tekintette az ügyet, annak ellenére, hogy a kőzet 89 grammot nyomott, holott az Egyesült Államok által adományozott többi Apollo 11-kőzet jellemzően mindössze 0,05 grammos volt. Arról nem is beszélve, hogy a mellékelt aranyszínű emléktábla nem is holdkőzetnek titulálta az "ajándékot".

A "holddarabot" annak idején az amerikai nagykövettől kapta Willem Drees az Apollo 11 amerikai űrhajósainak hollandiai látogatása alkalmából, 1969. október 9-én. A volt kormányfő unokája az Associated Press amerikai hírügynökségnek mindazonáltal elmondta, hogy az ajándék átvételekor az akkor már 83 éves nagyapja gyakorlatilag teljesen vak és süket volt, s valószínűleg nem jól hallotta a ceremónián elhangzottakat. Később Drees arra a következtetésre juthatott magában - véli az unoka -, hogy a Holdról származó kőzettel ajándékozták meg.

Más országokban már meg sincs a Holdról származó ajándék - függetlenül attól, hogy valódinak vagy hamisnak bizonyult. Az El Mundo spanyol lap például nemrégiben számolt be arról, hogy az ország korábbi diktátorának, Francisco Francónak ajándékozott holdkőzet szőrén-szálán eltűnt. Az újság idézte az 1975-ben elhunyt diktátor unokáját, aki tagadta, hogy eladták volna, és azt állította, hogy anyja egyszerűen elvesztette az értékes kőzetet. Megjegyezte azt is, hogy nagyapja személyes ajándékként kapta azt.

A Romániának ajándékozott holdkőzetnek Nicolae Ceausescu 1989-es bukása és kivégzése idején veszett nyoma, Nicaraguáé a sandinisták 1979-es hatalomátvétele során tűnt el, az Afganisztánnak adományozott darab pedig a Kabuli Nemzeti Múzeum 1996-os kifosztásakor.


De az is megesik, hogy - miként az amszterdami eset is mutatja - a még ma is fellelhető holdkőzetek valódisága válik erősen kérdéssé. "Nincs bennem kétség afelől, hogy számos holdkőzetet elloptak, és most valamelyik magángyűjteményben pihen" - vélekedik Joseph Gutheinz, a Phoenixi Egyetem előadója, aki korábban az amerikai kormány megbízásából megpróbálta feltérképezni az űrbéli kincsek hollétét.

Valóban kincsek ezek, hiszen noha ásványtani értelemben értéktelenek, a feketepiacon egy néhány grammos holdkőzet - vagy annak tartott kődarab - értéke hat számjegyűre is rúghat, méghozzá dollárban. De a legális piacon sem olcsó a Hold-lelet: egy 1993-as aukción egy mindössze 0,2 grammos darab 442 500 dollárért kelt el.

Az Apollo 17 által hazahozott, majd különböző országoknak vagy vezetőiknek elajándékozott 135 kőzetből mindössze 25 hollétét sikerült azonosítani a CollectSpace.com internetes portálnak. Az amerikai hírügynökségnek saját kutatása nyomán további tíz holddarab sorsát sikerült lenyomoznia: azok Svájcba, Belgiumba, Olaszországba, Barbadosra, Franciaországba, Lengyelországba, Norvégiába, Costa Ricára, Egyiptomba és Nepálba kerültek - legalábbis elvileg. Az érintett amerikai kormányhivatalok levelezése alapján többek között Ecuadorba és Ciprusra is küldtek kőzeteket, ezek az országok azonban nem tudnak erről. További öt kőajándékot afrikai diktátorok kaptak, őket azonban azóta elűzték - vagy meghaltak.

Az Apollo 11 által begyűjtött, becslések szerint 134 holdkőzet felkutatása még reménytelenebb vállalkozásnak tűnik, jelenleg kevesebb mint egy tucat holléte ismert.
A NASA és az illetékes hivatalok történészei azt mondják, nem követték nyomon a holdkőzetek sorsát. Bár ez ma furcsának tűnhet, az 1970-es évek elején még kevesen gondolták, hogy az Apollo 17 legénysége lesz az utolsó, amely a Holdra lép.
A NASA az Apollo-expedíciók által gyűjtött 382 kilogramm holdkőzet nagy részét elzárva őrzi, csak kis mintákat adnak ki kutatások és kiállítások céljára.