Pénteken szavaz Írország a Lisszaboni Szerződésről. Ez lesz a második nekifutás, hogy az írek végre elfogadják az egész Európai Unió jövőjét meghatározó szerződést. A tét nagy: ha a szigetország nemmel voksol, akkor az EU új alkotmánya nem tud életbe lépni. Ezzel pedig lendületét vesztheti a további uniós integráció.

Ez így nem jó

Pedig az Unió jelenlegi formájában képtelen felvenni a versenyt a világ nagy gazdasági régióival. A rendkívül bürokratikusan működő államközösségi irányítás lassítja, és ezáltal hátráltatja a felzárkózást az Egyesült Államokhoz, Kínához és Japánhoz. A Lisszaboni Szerződés többek között éppen ezt a túlzott bürokratizmust szüntetné meg.

Nyilvánvalóan képtelenség fenntartani egy olyan rendszert, ahol az országok száma határozza meg hány „minisztérium” (biztosi hely) legyen, nem pedig a praktikusság. Jelenleg 27 tagállam van, így 27 biztosi pozíció. A Szerződés - melyet sokszor Reformszerződésnek is neveznek - 18-ban maximalizálná a biztosok létszámát, valamint bevezetné a minősített többséget (lásd keretes).

Az új alkotmány számtalan egyéb újítást is hozna, amelyek célja a hatékonyabb működés és az egységes fellépés a különféle gazdasági és politikai ügyekben. Ez utóbbi érdekében létrehoznák az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője posztot.

Nehézkes az elfogadása

Ahhoz, hogy a Reformszerződés életbe lépjen, minden országnak ratifikálnia kell. Ez a folyamat minden országban az adott állam hagyományaihoz, szokásjogához idomulva zajlik. Európa minden országában a parlamenti képviselők döntenek, egyedül Írországban írtak ki róla népszavazást.

Az első ír népszavazás tavaly júniusban volt. Ekkor 53,4 százalék szavazott a Szerződés elutasítására. Ez megakasztotta az Unió több országában is a ratifikációt. Csehországban és Lengyelországban szintén nem döntöttek még az ügyben.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a válság hatására - amelyben az Unió sokat segített az országnak - az írek inkább az elfogadás felé hajlanak. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a szavazók 48 százaléka szavazna igennel, és csak 33 nemmel. A maradék 19 százalék még nem tudja. A bizonytalanok nagy aránya miatt azonban nehéz megjósolni az eredményt. Főleg, hogy az előző felmérés óta a bizonytalanok aránya úgy csökkent, hogy a „nem”-re szavazókét növelte.

Minden jel arra mutat tehát, hogy az eredmény megint nagyon szoros lesz. Bármelyik fél is győz, csak néhány százalékkal fogja felülmúlni a másikat. Persze egy igen esetén az unió megelégszik egy csekély győzelemmel is, csak folytatódhasson a ratifikációs folyamat.

Cseh kérdőjelek

Kétségtelen, hogy az ír népszavazás eredménye meghatározó lesz a két másik ország számára is. Csehországban Václav Klaus euroszkeptikus elnök egy ír „igen” esetén nehezen térhet majd ki az aláírás alól. Ez persze nem jelenti azt, hogy a cseh elnök nem fog mindent megtenni annak érdekében, hogy késleltesse kicsit az aláírást.

Főképp, hogy a kormányzásra készülő brit toryk „megüzenték” Klausznak, hogy amennyiben májusban ők jutnak hatalomra, azonnal kiírják a népszavazást - addig pedig „tartson ki”. Nagy Britanniában már elfogadták egyszer a dokumentumot, de ha májusig nem ratifikálja Csehország és Lengyelország, akkor valószínűleg elbukik az egész, hiszen a brit szavazók nagy része nem ért egyet az uniós okmánnyal.

Az ír népszavazás pikantériáját az adja, hogy körülbelül hárommillió szavazó dönt egy 490 milliós államszövetség jövőjéről. Ez ugyan demokratikus, ám nyilvánvaló abszurditás. Igaz, a többi uniós országban csupán néhány száz képviselő döntött a ratifikáció mellett, nem pedig az állampolgárok.

Bárhogy is lesz, az eredményhirdetésig az írek jelentősen felborzolják a brüsszeli politikusidegeket.