Hamarosan a láthatjuk Mészáros új filmjét

Kéthly Anna fantasztikus nő és nagyszerű politikus volt, aki eltűnt a történelem süllyesztőjében - mondta Mészáros Márta a szerdai sajtótájékoztatón az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A rendező szerint egy ilyen jelentős és izgalmas figuráról más nemzetek már több filmet is készítettek volna, míg Magyarországon a mai napig alig ismerik Kéthly Anna nevét.

Amellett, hogy Mészáros Márta a filmben egy részben fiktív történeten keresztül bemutatja a nézőknek a politikust, a hetvenes évek Magyarországáról is mesél. "Én ezt a kort ismerem és mindig is el akartam mondani egy filmben, hogyan működött a puha diktatúra" - fogalmazott ezzel kapcsolatban.

A rendező elmondta, ahogy azért is érdekelte a téma, mert az 1949-ben felszámolt szociáldemokrata párt, amelynek Kéthly az egyik meghatározó alakja volt, valójában azóta sem született újjá Magyarországon.

Eleinte nagyon nehezen ment az anyaggyűjtés, alig volt valami dokumentum Kéthlyről, de végül sikerült elegendő memoárt és parlamenti beszédet találni, amelyre támaszkodhattak az alkotók. "Sokat vitáztunk azon, mennyi történelem és mennyi fikció legyen a filmben" - idézte fel Pataki Éva, aki Mészáros Mártával közösen írta a forgatókönyvet.
Mint kifejtette, a filmre írt történetből feltétlenül igaz, hogy Kéthly Brüsszelben élt, és folyamatosan megfigyelték. Arra vonatkozó bizonyíték nincs, hogy őt magát is megpróbálták volna hazacsábítani, de tény, hogy a hetvenes években több emigrációban élő értelmiségit is megpróbáltak rávenni, térjen vissza Magyarországra.

Sándor Pál, a film producere arról beszélt, hogy két dolog izgatta a filmmel kapcsolatban: egyrészt egy hittel rendelkező ember bemutatása, másrészt két nagyon különböző figura folyamatosan változó kapcsolatának a feltárása.

Az Utolsó jelentés Annáról a hetvenes években játszódik, amikor Kéthly önkéntes száműzetésben élt Brüsszelben. A történet szerint a Fekete Ernő által megformált fiatal irodalmár azt a feladatot kapja a titkosszolgálattól, hogy menjen ki Brüsszelbe, lépjen kapcsolatba az emigrációban élő idős szociáldemokrata politikussal, és hozza haza. Az Eszenyi Enikő által alakított Kéthly Annával való találkozás egy igazi szellemi párbaj, amelyen keresztül régi emlékek, mélyen eltemetett érzelmek kerülnek felszínre, és ezek hatására a fiatalember fokozatosan felfedez egy másik Magyarországot.
A két napos brüsszeli forgatást leszámítva Budapesten forgatott film 250 millió forintból készült, amelyhez elsősorban a Magyar Mozgókép Közalapítvány nyújtott támogatást.
Eszenyi Enikő és Fekete Ernő mellett az október 15-én debütáló filmben láthatjuk többek között Cserhalmi Györgyöt, Kováts Adélt, Szilágyi Tibort, Hámori Gabriellát, Hollósi Frigyest és Básti Julit.

Kéthly Anna 1889-ben született Budapesten. Gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett. 1907-től magántisztviselőként dolgozott Budapesten és Kassán. 1919 végétől a szociáldemokrata nőmozgalom egyik vezetője volt, 1926-1938 között szerkesztette és kiadta a Nőmunkás című lapot. 1920-ban lépett be az MSZDP-be, majd 1922 és 1948 között tagja volt a párt vezetőségének. 1922 és 1939, illetve 1945 és 1948 között parlamenti képviselőként is tevékenykedett.

Pártja megbízottjaként tárgyalt a polgári politikusokkal és az angolszász szövetségesekkel a háborúból való kiugrás lehetőségéről. 1945-től a Szociáldemokrata Párt politikai bizottságának tagja, 1948-ig pártja frakcióvezetője és a parlament alelnöke volt.
Ellenezte a Magyar Dolgozók Pártjával való együttműködést, a két munkáspárt egyesülését, és inkább a polgári erőkkel kereste a szövetséget.

Kéthly Annát, mint a munkásegység ellenzőjét 1948-ban kizárták a pártból, majd megfosztották képviselői mandátumától. 1950-ben összeesküvés és kémkedés vádjával letartóztatták, 1954-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de még ugyanezen év végén egyéni kegyelemmel szabadult. 1956-ban részt vett az SZDP újjászervezésében, október 31-től a párt elnöke, november 2. és 4. között pedig Nagy Imre kormányának államminisztere volt. 1956 novemberében a II. Internacionálé bécsi értekezletén értesült a szovjet intervencióról, ezért nem tért vissza Magyarországra.

Kéthly Anna Belgiumban telepedett le, és 1957-ben a Kádár-rendszerrel szemben álló Magyar Forradalmi Tanács elnöke, valamint a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete nevű emigráns szervezet elnöke lett. 1958-tól az MSZDP emigrációban létrejött szervezetének elnöki teendőit látta el. 1957 és 1964 között ő szerkesztette a Londonban kiadott Népszavát, 1970 és 1973 között pedig a Szociáldemokrata Szemle alapító szerkesztője volt.

1962-ben az 1954-es vádak alól felmentették, de egyúttal államellenes tevékenység miatt ugyanannyi évre ítélték, mint ahányat börtönben töltött. Kéthly Anna 1976-ban a belgiumi Blankenbergében hunyt el, hamvait 1990-ben hozták Budapestre, 1994-ben rehabilitálták.