Aranyarcúak a vadasparkban

A szegedi állatkert látogatóinak nagy kedvence volt Kaszat, a fehérarcú gibbon. A hímnek azonban a közelmúltban el kellett költöznie a normandiai Trégomeur állatkertjébe, mert hosszú távon sem mutatkozott esély arra, hogy a fajmegmentési program keretében párt találjanak neki - mondta Veprik Róbert igazgató.

A Szegedi Vadaspark azonban nem maradt gibbonok nélkül, és ráadásul egy pár érkezett: egy négyéves nőstény a franciaországi Besanconból és egy tízesztendős hím az angliai Monkeyworldből.

Az igazgató szavai szerint mindketten viszonylag nyugodtan viselkedtek már megérkezésük után is, bár látszott, hogy megviselte őket a költözés. Rendkívül értelmes és érzékeny állatokról van szó, így a kezdeti honvágy teljesen érthető. Azonban élénken érdeklődtek egymás iránt a szobáikat elválasztó ajtón keresztül, ami biztató jel, így a gondozók már két nap után összeereszthették őket. Láthatóan szimpatikusnak találták egymást, sőt néhány nap elteltével már játszottak, és össze is ölelkeztek - amolyan gibbon módra.

Veprik Róbert reméli, hogy az aranyarcú gibbonok ugyanolyan nagy kedvencekké válnak, mint Kaszat, sőt két-három év múlva, amikor a nőstény ivaréretté válik, végre Szegeden is örvendhetnek gibbonkölyök születésének.

Az aranyarcú gibbonok Dél-Kelet-Ázsia alacsonyabban fekvő trópusi esőerdőiben élnek. Számuk az élőhelyek fogyatkozása mellett a vadászat miatt is csökken, annak ellenére, hogy már sok helyen védettek.

A levelekkel, gyümölcsökkel, virágokkal és néha rovarokkal táplálkozó főemlősök nappal aktívak. A talajra nagyon ritkán merészkednek le, ilyenkor két lábon közlekednek, de csak rövid távolságon. Éjszakánként a fákon ülve alszanak.

Monogámok, egy hím egy nősténnyel alapít családot. Kölyküket két-három évig gondozzák, és csak ezután születik új utód. A fiatal egyedek hat-hét éves korukig a családdal maradnak.