"Az euroatlanti csatlakozást a legnagyobb siker"

A Műhelyviták a magyar külpolitikáról című beszélgetésen Balázs Péter jelenlegi tárcavezető, továbbá Jeszenszky Géza, Kovács László és Martonyi János vett részt.
Jeszenszky Géza az elmúlt két évtized eredményeire visszatekintve az orientációváltást említette, vagyis azt, hogy Magyarország kikerült a keleti függésből és a NATO, illetve az Európai Unió (EU) tagjává válhatott.

Hangsúlyozta, mindenki számára magától értetődőnek kell lennie, hogy Magyarország a két szövetségi rendszerhez tartozik. Nem lenne jó, ha az ország felett ehelyett valamely nagyhatalom gyakorolna "védnökséget" - tette hozzá. Magyarország érdekérvényesítő képessége viszont az Antall-kormány külügyminisztere szerint jelenleg gyenge.
A jövő stratégiáról szólva Jeszenszky Géza kiemelte: a külpolitikában az a legfontosabb, hogy egy országnak barátai legyenek. Kijelentette, hogy egy nem túl nagy ország számára ez kimondottan fontos. Hibának nevezte, hogy a gazdasági kapcsolatok esetében a hangsúly a Távol-Kelet felé tolódott.

Kovács László, a Horn-kormány külügyminisztere egyetértett abban, hogy a rendszerváltozás orientációváltást jelentett. Hozzátette, Magyarország több lépést is tett a rendszerváltozás előtt, amely megkönnyítette, hogy az Antall-kormány célként határozza meg a csatlakozást a nagy integrációs rendszerekhez, a szomszédos országokhoz fűződő viszony rendezését, illetve azt, hogy előre kell lépni a határon túli magyarság jogainak rendezésében.

Az elmúlt húsz év legjelentősebb eseményeként ő is az euroatlanti csatlakozást említette. Közölte, hogy ebben jelentős szerepet játszott a hat demokratikus parlamenti párt konszenzusa, illetve az egymást követő kormányok kitartása e mellett az irány mellett.
A külpolitika mai helyzetéről úgy vélekedett, hogy az ország tekintélyét és érdekérvényesítő képességét erősíti az uniós és a NATO-tagság. Hozzátette, a külpolitika súlyát erősíti, ha megkérdőjelezhetetlen a demokrácia és az ország halad a reformok megvalósításában.

Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere szintén a NATO-, illetve az EU-csatlakozást emelte ki a magyar külpolitika elmúlt húsz évének történései közül, hozzátéve, létrejött a visegrádi országok együttműködése is.

Az EU-csatlakozással kapcsolatban ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az azóta eltelt fél évtizedben nem tudtuk kihasználni az unió által nyújtott felzárkózási lehetőségeket.

Megjegyezte, hogy a Kárpát-medencében meglévő gondokat csak akkor lehet kezelni, ha Magyarország meghatározza a saját világos álláspontját és azt határozottan képviseli.
A külpolitika jelenlegi helyzetét úgy látta, hogy az ideig óráig függetlenítheti magát egy ország a belső állapotától, de az közép, vagy hosszú távon reménytelen. Az országnak alapvető erkölcsi, intézményi és gazdasági megújulásra lenne szüksége - emelte ki. Azt mondta, erodálódott a külpolitikai konszenzus. Szólt arról is, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás napján (2004. december 5-én) "halálos sebet kapott" a nemzeti összetartozás politikája.

Fontos tényezőnek nevezte a közép-európai összefogás felújítását, középpontjában a szoros magyar-lengyel összefogással. Szerinte a baloldali kormányok nem értették meg igazán a magyar-lengyel barátság történelmi, geopolitikai jelentőségét.

Balázs Péter jelenlegi külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy "a rendszerváltozással együtt sikerült szövetségi rendszert váltani", amelynek emblematikus szervezetei a NATO és az EU. Fontosnak nevezte az alapszerződések megkötését is.

Ugyanakkor arról is beszélt, hogy míg Magyarország körülbelül egy évtizeden át elébe ment az orientációváltási folyamatnak, ma csupán lépést tart az eseményekkel, de nem jár előttük. Hozzátette, a rendszerváltozás lehetőséget adott volna a múlt lezárására, de helyette az ma is "beúszik" mindennapjainkba és zavarja a külpolitikai cselekvéseket.
Hangsúlyozta, hogy ma a magyar külpolitika kezdeményező, aktív módon cselekszik, példaként említve, hogy Magyarország, más államokkal együtt, a Duna-stratégia kialakításában vezető szerepet vállal. Célként nevezte meg, hogy a szomszédos államokkal érjük el a "zéró probléma állapotát".

Emlékeztetett arra a korábbi kijelentésére, miszerint nemzeti külpolitikát szeretne folytatni. Hangsúlyozta, hogy ez semmiképpen sem irredenta vagy soviniszta politikát jelent, ugyanakkor szuverén politikát, mert semmi nem írja fel a magyar érdeket.