Korábban többször hangsúlyozta, a hónapról-hónapra közölt népszerűségi adatok kapcsán nem kell túlreagálni a néhány százalékos kilengéseket. Nos, ezt a mostanit aligha nevezhetjük apró differenciának… (Szeptemberben az MSZP még 23 százalékon állt a biztos pártválasztóknál, október elejére 17 százalékra esett vissza. A Fidesz esetén 5 százalékos növekedés látható, lásd keretes írásunkat.)

Jól látszik, hogy kissé hektikusan változtak az adatok az előző hónaphoz képest: nőtt a Fidesz népszerűsége az elmúlt időszak gyenge csökkenése után, az MSZP támogatottsága pedig visszaesett. Ám ezzel együtt is azt mondom, hogy óriási meglepetésről nem lehet beszélni, alapvetően nem rendeződtek át a politikai erőviszonyok. A Fidesz előnye továbbra is óriási.

Mire véljük a szocialisták komoly visszaesését? Hogy sikerült ekkora hátrányt felhalmozniuk ilyen rövid idő alatt?

Beindult a politikai szezon, és vélhetően aktívabbak lettek azok a Fidesz-szimpatizánsok, akiket a parlamenti eseményekkel, illetve a költségvetés ellenes nyilatkozatokkal fel lehet tüzelni. Ezen kívül lényeges politikai témául csak a fővárosi botrányok szolgáltak az elmúlt időben, ami szintén nem a baloldalnak kedvezett. Bár hozzá kell tennem, hogy a BKV körüli balhé már az augusztusban is uralta a nyilvánosságot, szeptemberben mégsem érződött a szocialisták megítélésén.

Közrejátszhat a Fidesz erősödésében az, hogy a párt az elmúlt hetekben mintha radikálisabb hangot ütne meg?

A Fidesz arra törekszik, hogy ne veszítsen tovább radikális szavazókat. Hiszen a kutatások azt mutatják, hogy a Fidesz szavazói között nagy arányban találhatók Jobbik szimpatizánsok. Őket a Fidesz jól láthatóan szeretné megtartani. Ennek leglátványosabb jelét az utóbbi időben Molnár Oszkár esete mutatja. (A szélsőséges kijelentéseiről híres edelényi polgármesterről itt olvashatnak – a szerk.)

Látszik, hogy a Fidesznek kínos az ügy, mert leülnek beszélgetni elhíresült emberükkel, ugyanakkor viszont kijelentik, hogy helyi ügyekkel nem foglalkoznak. Ennek annyi üzenete van, hogy a Fidesz nem határolódik el a szélsőségesektől, ugyanis ha megtenné, azzal a szavazói jó részének a Jobbikhoz való pártolását kockáztatná.

Nem üthet ez vissza? Például úgy, hogy az ilyen magatartás meg a középre húzó fideszeseket ábrándítja ki?

Úgy tűnik, mára annyira kitolódtak a radikális beszédben a határok, hogy az ilyen típusú kijelentések nem hatnak a mérsékeltebb Fidesz-szavazókra, legalábbis a közvélemény-kutatások alapján ez egyelőre nem látszik. Ettől függetlenül nem lehet kizárni, hogy a választásokon visszaüt ez startaégia. Érdekesebb azonban, hogy azok, akik nem Fidesz-szavazók, vajon miként reagálnak erre? Aktívabbá teszi-e például a volt MSZP-s, illetve liberális szavazótábor egy részét a Fidesz radikalizálódása?

Továbbra is a bizonytalanok, illetve a „nemszavazók” tábora a legerősebb. Ön szerint melyik párt meríthet a bizonytalanokból a leginkább? Ha úgy tetszik, kinek van a legnagyobb tartaléka?

Az a baj, hogy a kutatás nem tünteti fel, hogy a teljes népesség most épp 43 százalékából mennyien vannak, akik biztosan nem szavaznának, és mennyien, akik elmennének voksolni, csak még bizonytalanok. Ennek a 43 százaléknak a nagy része végül távol fog maradni az urnáktól, ám ezzel együtt is jelentős, a Szonda becslése szerint mintegy egymillió főt tesz ki a bizonytalanok aránya. Az ő szavazási hajlandóságukat, és majdani döntésüket erőteljesen befolyásolja majd a választási  kampány.

Összefügghet az MSZP népszerűségvesztésével az a tegnapi bejelentés, hogy a szocialisták a távhő áfájának jelentős csökkentését javasolják? Jönnek a hidegek, és a szociálisan érzékenyebb rétegek számára nyilván jó pontot jelent, ha kevesebbet kell fizetni a fűtésért…

Igen, voltak már korábban is ilyen kezdeményezések a szocialista frakció részéről. Azonban összességében ez már aligha segít rajtuk. A választók fejében egy összkép él a pártokról. Ma pedig döntően egy olyan Szocialista Pártot látnak, amely egy rendkívül szűk költségvetési mozgástér mellett végrehajt egy alapvetően megszorító programot, ráadásul 2006 óta immár nem először. Ez a sorozat tulajdonképpen hozzáégett az MSZP-hez, és ezt  a képet az ilyen kisebb intézkedések nagyon nehezen oldják fel.

Szintén minapi hír, hogy londoni elemzők igen optimista jövőt jósolnak hazánk számára a Bajnai-kormány által meghozott válságkezelő intézkedések hozományaként. Mit gondol arról, hogy miközben itthon a kormány népszerűsége finoman szólva sem szárnyal, a nemzetközi fórumok egészében véve elismerően nyilatkoznak a teljesítményéről? Ebből miért nem tud építkezni az MSZP?

Egyrészt azért, mert nincs a magyar választók előtt túl sok hitelessége az MSZP-nek, illetve kormánynak. A másik pedig az, hogy nagyon más szempontok szerint gondolkodnak külhoni a gazdasági elemzők és a hazai választók. Ami az elemzők szemében pozitívum, (például a költségvetési hiánycél szigorú betartása – a szerk.) az itthon gyakran megszorításként, tehát negatívumként jelenik meg.

A választók itthon és nagyvilágban mindig rövid távon gondolkodnak, de hazánkban különösen paternalista a választói mentalitás. Nekünk sok-sok piacgazdaságban eltöltött év kell még ahhoz, hogy a elfogadjuk: hosszú távon az a jó az országnak, ha nem adósodik el, és stabil gazdasági egyensúllyal rendelkezik.

Mikor kerülhet a helyére a Bajnai-kormány teljesítménye?

Nagyon sok függ attól, hogy milyen politikát fog folytatni a Fidesz, a választások után. Nagyon kíváncsi leszek, hogyan fogja a Fidesz megoldani azt a problémát, hogy gyakorlatilag, a lényeges elemeket tekintve nem nagyon lesz más lehetősége, mint a Bajnai-kormány gazdaságpolitikáját folytatni. Kérdés, milyen szimbolikus döntéssekkel igyekszik majd felülírni a választók fejében a Bajnai-időszakot. Mindez hatással lesz a jelenlegi kormány utólagos megítélésére is.