Napjainkban a Peru déli részén lévő völgyek kietlen, szélfutta sivatagok, az éltető víz évente csupán néhány hónapon át található a folyók medrében, s igen gyér a térség növényzete. Ám Kr. u. 600-ig a régió egészen másként festett: a folyóvölgyeket dús erdőségek boríthatták, itt-ott helyet hagyva a földművelőknek. Ez volt az otthona a Nazca-kultúra népességének, amely megalkotta a világ legnagyobb grafikai alkotását, az úgynevezett Nazca-vonalakat - olvasható a The Planet Earth (http://planetearth.uk) című brit hírportálon.

"Megtaláltuk az Ica-folyó alsó folyásánál a bizonyítékokat arra nézve, hogy hogyan változott meg a térségben a földhasználat" - hangsúlyozta David Beresford-Jones, a Cambridge-i Egyetem régésze.

Magyarázatként hozzáfűzte: egykoron ez egy igen termékeny vidék volt, most pedig sivatag, így megpróbáltuk kideríteni az okokat.

"A Nazca-vonalak iránt megnyilvánuló érdeklődés fényében meglepően keveset tudunk arról, hogy miként élhetett az a nép, amely az ábrákat megalkotta" - tette hozzá az archeológus.

David Beresford-Jones kollégáival az Ica alsó folyásának a völgyét kutatta, a Limától 200 kilométernyire délre fekvő területet, ahol az egykori lakosok nyomait keresték.

Elsősorban a Nazca-népesség által hátrahagyott tárgyi emlékeket keresték, így a kerámiaedényeket, s átkutatták az egykori hulladékgödröket, hogy többet megtudjanak mindennapi életükről.

Az expedíció az egykori éghajlatváltozás nyomait is igyekezett felkutatni, például mikroszkopikus polleneket kerestek, amelyek jól megőrződtek a száraz éghajlatnak köszönhetően.

Mint kiderült, a Nazca-kultúra népe kukoricát, gyapotot és más növényeket termesztett az ártéri területeken. Az Ica-folyó völgyét a Prosopis-nemzetséghez tartozó fafajta, uralta.

"Ez a fafajta fontos élelemforrás volt, detűzifát és építőanyagot is adott" - emelte ki David Beresford-Jones, hozzátéve, hogy ez a fafajta jól alkalmazkodott a környezeti viszonyokhoz, kiterjedt, erős gyökérzete 50 méter mélységbe nyúlt le a vizet kutatva. A fa nem csak hasznos volt a Nazca-népesség számára, hanem, mint kiderült, ökológiai szempontból is kulcsszerepet játszott: biztosította a föld termékenységét, megóvta a völgyet a szelektől, s gyökérzetével meggátolta, hogy az áradások lemossák a talaj felső rétegét.

David Beresford-Jones kollégáival közel 60 fatönköt talált, amelyek megőrződtek a száraz környezetben, s bizonyítékokat arra, hogy az erdőségeket gyorsított ütemben irtották, újabb és újabb mezőgazdasági területeket szabadítva fel.

"Kivágták a hatalmas fákat, hogy a területet megműveljék. Egy idő után azonban, anélkül, hogy tudomásuk lett volna erről, átléptek egy kritikus határt" - magyarázta a régész.
A fák nyújtotta védelem nélkül az Ica-völgy alsó szakaszát átjárták a Csendes-óceán felől érkező erős szelek. A völgyben talált üledék pedig arról árulkodik, hogy Kr.u. 600 táján óriási áradás sújtotta, amely valószínűleg az El Nino meteorológiai jelenséggel volt összefüggésben.

"Normális körülmények között az áradásnak a földművelés szempontjából örültek volna. Ám mivel kivágták a fákat, amelyek gyökérzetükkel +megfogták+ a talajt, a víz elmosta a termékeny rétegét" - vélekedett David Beresford-Jones.

Az áradások levonulta után kietlen, terméketlen pusztaság maradt. David Beresford-Jones szerint leleteik ellentmondanak annak a közkedvelt nézetnek, miszerint az amerikai kontinens bennszülött lakossága harmóniában élt a természettel.
"Az, ami a múltban megtörtént, fontos tanulsággal szolgál a ma számára. Amennyiben megértjük a múltban elkövetett hibákat, megtanulhatjuk, hogy hogyan bánjunk jobban természetes forrásainkkal"- hangsúlyozta David Beresford-Jones.